Szerintem érthetõen leírta, miért favorizálja az SD kártyát.
Én is így vagyok vele: fényképezõgépbe, videokamerába, PDA-ba is SD kell,
egyszerûbb és kényelmesebb is így, mint 3 különbözõ típussal ökörködni.
Ráadásul ha (tegyük fel) komoly összegeket öltél a kártyába is,
mondjuk beszereztél egy 20 rugós ultra-speed akármit,
akkor gyanítom, hogy mikor lecseréled a gépet, nem szívesen adod hozzá azt is,
csupán azért, mert az új géphez egy másik típusú, nagy kapacitású, gyors kártya fog kelleni újabb 20-asért. Szóval nem paraméterei teszik kevésbé népszerûvé az xD-t, hanem az, hogy csak 3 gyártó érdekkörébe tartozik (ebbõl a Toshibát kár is számolni, szóval inkább csak Olympus és Fuji). Ezáltal ugyan valamivel jobb helyzetben van, mint a kurva Sony féle MemoryStick, de az SD terjedt el legszélesebb körben, kompakt kategóriában a sokáig egyeduralkodó CF-et is kiszorította (mondjuk ez sokban a méretcsökkentésnek is köszönhetõ).
Egyébként akkoriban az FZ2 volt a kategória egyik legjobbja (mármint csak képminõség terén, szolgáltatásokban korántsem). Mellette a Fuji színeiben az S5000 indult, jóval gyengébb objektívvel, mosott képet adó superCCD-vel, és hiába a 3.1 MP-es felbontás, semmivel nem adott részletgazdagabb képet, mint a Panasonic 2 MP mellett.
más: amit a lag-rõl írtok, azért már nem egy gyártónak sikerült DSLR szintre szorítani kompakt kategóriában is. A Panasonic gépei amúgy is a leggyorsabbak közé tartoznak, ez már az FZ2-re is igaz volt, természetesen az akkori gépekhez viszonyítva. A mostaniak közül nem egy van, ami felveszi a versenyt a DSLR-ekkel is. A kártyára írás sebessége meg nyilván nagyban függ az adott kártyától is,
az alap 2 MB/s-os SD kártyától nem kell sokat várni, van ennél 10x gyorsabb is.