A Tour de France alapítója egy bizonyos Henri Desgrange nevû úriember, a L'Autó folyóirat tulajdonosa. Tulajdonképpen a kerékpáros verseny ötletét úgy "lopta" a rivális Le Petit Journal újságtól, amely, hogy legyen exkluzív témája, megszervezett egy Párizs-Brest-Párizs versenyt. Milyen a sors: hányan emlékeznek erre ma már a világon, miközben a Tour márkavédjegy lett a kerékpárosoknál.
Az 1903-as versenyt a francia Maurice Garin nyerte és õ tudhatta magáénak az elsõ szakaszgyõzelmet is. A versenyen hatvan kerékpáros tett próbára magát, közülük huszonegyen értek célba. Az utolsó célba érõ több mint két nappal a gyõztes követõen.
1903-ban és a rákövetkezõ évben egyszerû idõmérés szerint hirdettek gyõztest, de 1905 és 1912 között egy pontverseny alapján számították az eredményeket. 1913-tól ismét visszatértek az idõmérésre.
Csak viszonyításképpen: az elsõ versenyen 2428 kilométert tekertek a versenyzõk, ehhez a gyõztes Garinnak 94 órára 33 percre és 14 másodpercre volt szüksége. 2003-ban a gyõztes amerikai Lance Armstrong 3427 kilométert ment és 83:41.12 óra volt az idõeredménye.
A két világháború miatt, 1915-18 és 19410-46 között nem rendezték meg a Tourt.
Ma, bár a verseny csapatverseny, a dicsõség és a gyõzelemért járó fény egyes egyedül csak a végsõ gyõztesre esik. A csapaton belül alig ismerik el a csapattársak segítségét, amely nélkül a gyõztes sem lenne az aki és nem érné el azt, amit. Így a rajthoz álló kétszáz kerékpáros közül száznyolcvan csak egy fogaskerék abban a gépezetben, amelynek a csúcsán a csapatok elsõszámú kerekesei vannak.
A profi kerékpáros sport egyike a leginkább dopping-érzékeny sportágaknak, ezt jól jellemzi az évek folyamán akár a Tourt, akár más hasonló nagyságrendû versenyeket kísérõ ügyek számát és nagyságát. A legnagyobb Tour-botrány 1998-ban robbant ki - a kerékpárosok berkein belül úgy tartják, ez minden idõk legnagyobb sportbotránya, nem csak a sportágon belül -, amikor a Festina csapat masszõrje és kísérõje, az ötvenkét éves Willy Voet egy határátlépés során megbukott egy rutinellenõrzésen. A nála talált szereknek köszönhetõen dopping-futárnak nézték és kábítószer-csempészés miatt letartóztatták. Ekkor ismerhette meg a világ az EPO-t, egyfajta növekedi hormont. Voetnél azonban egy "belga lövés" fedõnévre halgató szert találtak. És hogy ez miért vált gyanússág? Csupán azért, mert az alkotórészei közt amfetamin, herion, koffein, kokain és fájdalomcsillapítók találhatók. Külön-külön sem semmi, na de így együtt?...
A sportágon belül általános vélemény volt: pechesek voltak a festinások, hogy lebukták.
Ezzel egyszersmind sejtetni engedték: megtörténhetett volna bármelyikükkel…
Mirõl árulkodnak a trikók?
Maillot Jaune: sárga trikó, az összetettben élen álló versenyzõ viselheti, 1919-ben vezették be
Maillet Pais: pöttyös trikó, a hegyek királya viselheti, különbözõ kategóriájú emelkedõkön szerezhetõk pontok ebben a versenyen belüli külön versengésben, bár korábban is számon tartották, ma ismert formájában csak 1975-tõl jegyzik
Maillet Vert: zöld trikó, a pontverseny gyõztese kapja, 1953-tól létezik