1. Minden, ami körülvesz minket és amirõl TUDJUK hogyan keletkezett (TV, szék, telefon...) az mind tervezés/teremtés által jött létre.
Analógiás logikát követve ebbõl az következik, hogy amirõl NEM TUDJUK hogyan jött létre (univerzum, csillagok, élet...) azokat is teremtették.
Persze LEHETSÉGES, hogy a dolgok MAGUKTÓL jöttek létre, de a "tudományos" gondolkodást követve ezt az eshetõséget csak akkor vehetjük figyelembe, ha (az analógia alapján) már minden más lehetõséget kizártunk.
Elvégre az is lehetséges, hogy megyek az utcán és minden arannyá változik körülöttem, csak még sosem fordult elõ...
Következtetés: teremtõ van, amíg nem tudjuk minden kétséget kizáróan megcáfolni. Méghozzá a teremtés a "kezdetben vala az ige" alapján (tervezés) történik.
(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az emberek évezredeken keresztül hittek is teremtõben, csak az utóbbi 100 évben lett divat ezt tagadni.
Mondhatjuk tehát, hogy aki a teremtõt tagadja, az csak divatbolond. És nagyképû is, hiszen azt gondolja, hogy õ okosabb az összes elõtte élt teremtménynél.
De ez off, nem tartozik a logikai gondolatmenethez, ez filozófia.)
2. Ha létezik egy alapanyag, amibõl összeállnak a dolgok, akkor azt mi kényszeríti arra, hogy kupacokba tömörüljön és (esetenként) értelmes alakot öltsön?
Miért nem csak áll magában és marad nyugodtan, vagy folytatja "mozgását"? Neki úgyis teljesen mindegy.
Ráadásul nem csak valamilyen ragasztóanyagra (kölcsönhatásra) kell gondolnunk, ami miatt összetapadnak a dolgok, hanem TUDAT-tal is kell rendelkeznie!
Hiszen magasabb szervezettségi szinteken a TUDAT (értelmes tevékenység) CÁFOLHATATLANUL megjelenik.
Következtetés: "isten" van és az tartja össze a dolgokat. Ráadásul (ezt már egyesek "istenkáromlás"nak is vehetik) mindenhol ott van: a távirányítóban, a zokniban és a szellemi fogyatékosokban is. Mindenütt.
Ahol nincs "isten" ott nincs semmi, mert az maradéktalanul szétesik/elpusztul.
(Off/filozófia: ha nem így van akkor, mi értelme van az életnek? Mit csinál egy ember: megszületik, dolgozik, eszik, alszik, ürít, meghal. Ha nincs folytatása a dolognak, mi értelme ennek a folyamatnak? A végállapot ugyanaz lesz, mint ez eredeti. Por.
Egy igazi ateista miért nem végez magával egybõl? Egy csomó szenvedést megspórolna. Vagy ennyire ostoba lenne, hogy ezt nem látja át?)
Ha kérhetem inkább a logikai részbe kössetek bele/cáfoljátok, ne a filozófiai-ba bár gyanítom, hogy nem fog menni, de mind1.