1, Az elsõ állításodról nem tudjuk eldönteni, hogy igaz-e.
Nem tudni, hogy igaz-e, hogy minden, ami körülvesz minket, és amirõl tudjuk, hogyan keletkezett, az mind tervezés/teremtés eredménye.
Legalábbis a példából nem derül ki.
Tudjuk, hogy hogy keletkezik pl. kavics a patakban, a patak, a hegy, amirõl csörgedez, stb..
Nem igaz, hogy a természetben fellelhetõ dolgokról azt tartanánk, hogy teremtettek, viszont tudjuk/vagy nem tudjuk, mibõl állnak, hogy jönnek létre, nem állítjuk, hogy maguktól, ha csak nem abban az értelemben használjuk a "maguktól" szót, hogy "teremtés, és szándékos emberi beavatkozás nélkül".
Merthogy vannak olyan dolgok, amik anélkül változnak, hogy akár egyetlen ember a közelükbe menne.
Az megeshet, hogy mész az utcán, és közben minden arannyá válik, ahogy a teremtés is, csak épp még nincs alátámasztva.
..sajnos a hozzászólásod alapján sem, ami kb. azt állítja:
"A környezetünkben fellelhetõk emberek által teremtett dolgok, tehát minden dolog teremtett."
Vannak dolgok, amik emberek által jöttek létre, és vannak, amik nélküle. Csupán ennyi a helyes következtetés.
Az érvelésedbõl ilyen módon ahogy te következtetsz, akár az is következhetne, hogy "vannak dolgok, amiket ember teremtett, ergo minden dolgot az ember teremtett"
Pontos következtetés: Nem tudjuk, hogy van-e teremtõ, mert ezekbõl nem derül ki.
Van arra egy tippem, hogy miért lett divat Istent tagadni. Mondjuk, mert kevesebb embert küldenek halálba Istenkáromlás miatt.
Nem értek egyet velük, mert nem tudhatják, hogy nem létezik, ehhez a világegyetem minden zeg-zugában vizsgálni kéne a kérdést, ami ugye elég nehézkes, nem sokan vállalják. :)
Szintén nem lehet megtalálni, ha tényleg olyan jól rejtõzködik, ahogy azt egyesek állítják (gondolok itt arra, hogy a tudomány elõl kényszeresen menekül)
Pont idevág Einstein aranyos kis valláskritikája... (hmm, így már mégsem volt annyira okos? :)))
2, Szerintem a természeti törvények tartják egyben a dolgokat, sõt, ezek miatt bomlanak föl, és ezek egész jól vizsgálható dolgok.
Ha így van, ahogy írod, ha nincs így, az ember megszületik, dolgozik, eszik, alszik, ürít, meghal, és nem csak ennyit --> érzései, gondolatai vannak, ilyen-olyan kellemes, vagy kevésbé kellemes tudatállapotokat él át, tapasztal.
És hogy miért, ha a végén úgyis itt kell hagynia?
Van is elég szörnyülködés miatta, ha valaki nem kapaszkodik ilyen-olyan hittételbe, nem kábítja magát, de közben ragaszkodik az élethez.
Szerinted milyen lehet egy embernek, akit hite szerint nem vár mennyország, vagy újjászületés, ráadásul olyan szerencsés, hogy európai kultúrkörbe születik, ezért még a pokollal is riogatják?