"Nekem sokszor volt olyan, hogy elalvás elõtt épp az álomba lépés határán, amikor még valamilyen szinten volt éberségem, láttam, hogy teljesen összefüggéstelen gondolatok kapcsolódnak össze, olyan dolgok közt jött létre asszociáció, amik közt nem volt semmilyen kapcsolat."
Na lentebb errõl írtam, amikor a tudattágítós hatásról beszéltem.
Csak erõsebb és élesebb ez az érzés.
De ha kijössz ebbõl a hatásból, álomból, ködössé válnak ezek a kapcsolatok az asszociációk között, már nem fogod érteni õket, holott befolyásolt állapotban akkor mindent értesz.
Próbáltam éberálomba jutni, nem sikerült, megpróbáltam minél tudatosabb maradni elalvás közben, és késõbb visszaemlékezni arra a pontra amikor elalszok. Rendszerint a holtpontra már nem emlékszem, csak arra, hogy zavaros gondolatok cikáztak lassan hömpölyögve a tudatomban. Úgy kezdõdik, hogy megnyugszol, lelassul a szívverésed, már nem vakarózol, kényelmesen érzed magad, és miután ellazultál és kiürítetted a fejedet, egyre tompább leszel és magától megjelennek fantázia képek, gondolatok a fejedben. De nem te gondolod ki, hanem maguktól elõjönnek.
Valahogy így kezdõdik az álom, majd ezek felerõsödnek, és egyre jobban szétesik a tudatod, minta ájuldoznál. Néha azért sikerült magamhoz térnek, mikor a határon voltam. Ehhez elég nekem ha invokálissá teszek egy két gondolatot, azaz kimondom némán magamban. Mint amikor azt gondolja magában az ember, "bassza meg, bevágott elém a rohadék".
Ez visszahoz a határra, de a holtpontra rendszerint nem emlékszem.
Más tapasztalt éberálmodók viszont olyat írnak le, hogy fényt látnak, megbénul a testük, nem tudják mozgatni a végtagjaikat, a fény amit látnak, olyan erõs lehet mint egy darab gyertya fénye.
Én amit max látok, azok ilyen nagyon halvány geometrikus alakzatok, talán fraktálok. De nagyon halványan. Olyan mint amikor becsukott szemmel megnyomod lágyan a szemgolyódat, vagy megdörzsölöd, akkor is látni lehet. Érdekes, hogy szabályos alakzatok bukkannak fel, mintha a tervezõ asztalról került volna a szemeid elé.