"Elhatároztuk, hogy másnap reggel felpakolunk a gépekre, és indulunk vissza régi támaszpontunkra, amilyen hamar lehet. Ez ugyan kerülõ, de még mindig a legbiztonságosabb a McMurdo-szoros felé; egy nyílegyenes repülés az õsidõk óta halott földrész legtitokzatosabb tartományai fölött túlságosan sok meglepetést tartogatna. Csapatunk tragikus megtizedeltetése és a fúróberendezés pusztulása aligha engedné meg a további kutatásokat. A kétely és iszony közepette - amirõl nem beszéltünk - már nem akartunk mást, csak minél gyorsabban menekülni a déli földrõl, hol a pusztulás és õrület honol. "
"Nem egészen két hét múlva a nyomát is magunk mögött hagytuk a sarkvidéknek, és hálát adtunk az égnek, hogy kiszabadulhattunk ebbõl a kísértetjárta, elátkozott országból, ahol élet és halál, tér és idõ azokban az ismeretlen korokban lépett förtelmes és fekete szövetségre, amikor az anyag elsõket rángott és csapkodott a bolygó alighogy kihûlt kérgén. "
"De most szervezõdik Starkweather és Moore expedíciója, mely sokkal mélyebbre akar jutni, mint ameddig csapatunk valaha is elmerészkedett. Ha nem térítik õket jobb belátásra, akkor meg se állnak a sarkvidék legbelsõ magváig, és addig olvasztanak és fúrnak, míg föl nem hozzák azt, amirõl mi tudjuk, hogy véget vethet a világnak. Így hát szólnom kell végre, kedvem ellenére - még arról a kimondhatatlan, legvégsõ dologról is a hallucináció hegyei mögött. "