Albertus, azt írod: "A szétrepülõ fotonok egyesével különálló egységek. Együttes impulzus törvény érvényesülésrõl több szempontból sem lehet beszélni."
Dehogynem! Ismered a Newton törvényeket. Benne van az valahol, hogy egy zárt rendszerben (nincsenek külsõ erõk), a rendszer komponenseinek kölcsönhatásban kell lenniük egymással? Nincs. A szétrepülõ fotonok együttes impulzusáról lehet beszélni. Ez teljesen természetes dolog.
Mégegyszer leírom, hogy hogyan zajlik a folyamat, és mikor hogyan teljesül az impulzusmegmaradás. Ha valamelyik ponttal gondod van, kérlek konkrétan jelöld meg, melyik az:
1) A Nap gömbszimmetrikusan fotonokat lövel ki. A kölcsönhatásban egy rendszer a Nap és a fotonok (más szereplõ nincs a kölcsönhatásban). A Nap impulzusa a kisugárzás után nulla, a fotonok gömbjének impulzusa szintén nulla (az egyes impulzusok kiegyenlítik egymást). Kisugárzás elõtt nulla, utána nulla, a tétel teljesül.
2) A fotonok gömbje elér engem. Ekkor a kölcsönhatásban a következõk vesznek részt: az én testem, és a becsapódó fotonok. Elnyelem a fotonokat, azok elvesztik impulzusukat, én felveszem azt. Teljesül a megmaradás.
Korábbi magyarázatomban egy rendszerbe vettem a fotonok gömbjét és a testemet. Ezt nyugodtan megtehetem (állításoddal ellentétben), és így is teljesül a megmaradás. Nézzük meg, hogyan! Kölcsönhatás elõtt az összimpulzus nulla (a fotonok gömbjére és a testre). A kölcsönhatás után a test impulzust vesz fel, a fotonok gömbjének pedig ugyanekkora, elentétes irányú impulzusa lesz. Miért? Mert a gömbbõl hiányzik az elnyelt impulzus, a szimmetria megbomlik, a gömbnek ellenkezõ irányú impulzusa lesz. Az összimpulzus a folyamat végén nulla, teljesül a megmaradás.
Végeredményben kimondhatjuk, hogy a Naptól nem kapok több impulzust, mint amennyit én adok neki (ellenkezõ irányban). Ellentétben azzal, amit korábban állítottál.