Szerdán fejeztem be én is az 5. évadot. Mielõtt nekifogtam volna, a legelejétõl újranéztem az egészet, hogy majd minden emlékem friss legyen és folyamatosan láthassam mind a 91 részt. Véleményem az 5. évaddal kapcsolatban az, hogy eléggé pörgõs volt, kissé rendszertelen, zsúfolt. Rengeteg minden történt benne. Intersectes Morgan eléggé szörnyû volt, de a Bo Derekes részen egész jól szórakoztam, amolyan Hangoveres feelingje volt. Okos Jeffet eléggé megkedveltem, Lester a nõi ruhában sírva nevetõs perceket adott, a "Las Vegas-i útjaikon" is szépen derültem. Már sajnáltam Sarah-t is amikor elõször Shaw kötözte székhez, majd a következõ részben a 70-es évek Budapestjében került ugyanabba a helyzetbe. Quinn azt hiszem nagyon sok emberrel jobban megutáltatta magát pár rész alatt, mint halhatatlan Shaw. Nagyon szemét húzás volt az írók részérõl, hogy 5 év emléket és érzést töröltek ki Sarah fejébõl így a végére. Sokatokkal ellentétben nekem tetszett a finálé. De boldogabb lennék, ha egy fehér léces kertes családi házban és boldog férj-feleségben végzõdik az egész, de ezt már elképzeltem és az évad közepén fogadni mertem volna rá, hogy így is lesz. Mégis örülök, hogy Chuck visszakapta az Intersectet, szerintem a fejében maradt, és nekem az az elképzelésem, hogy a mágikus csók után késõbb még összeáll a banda, talán még Gertrude-al, és Sarah-nak újra lesz ideje megismerni jobban Chuck-ot, miközben jobbá teszik a világot.
Ahogy a vége felé közeledtem, nagyon elszomorodtam, voltak olyan pillanatok amikor szinte hullattam pár könnycseppet. Lehet a másnaposságom is kicsit közrejátszott, de most már kezdem kiheverni mindkettõt. Hiányzik az egész banda, azt hiszem valamikor még vissza fogom nézni az egészet. Goodbye Chuck, Sarah, Casey, Morgan, Jeff, Lester, Big Mike, Ellie, Awesome! :)