Nyilvánvalóan a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna Udinében, a Stadio Friuliban, mint az 1-0-s Milan gyõzelem, ám tény, ami tény, egy felelõtlen hiba, egy szép háromszögelés, és máris szertefoszlott mindaz, amiért az Udinese 90 percen keresztül harcolt. Egyenlõ erõk küzdelme után Gilardino kihasználta a meccslabdát, így három ponttal távozott a Milan az északi városból.
A Milan és az Udinese szakmai vezetése sem tartogatott meglepetést a másiknak, ugyanis egyik oldalon sem volt furcsa húzás az edzõk részérõl a kezdõcsapatokban. A Milan kifejezetten megfontoltan kezdte a meccsét Udinében, gyenge tempóban csordogált a találkozó, s hála a hazaiak kemény védekezésének, nem nagyon tudott kibontakozni a Pato, Ronaldo, Kaká trió.
Az elsõ nagyobb Milan helyzetre a 17. percig kellett várni, ahol az egyébként nem túl jól fejelõ támadóként számon tartott Ronaldo bólintott közelrõl, éles szögbõl kapura, s résen kellett lennie Handanovicsnak. A meccs képe meglehetõsen egyértelmû volt, a Milan idegenben is magához ragadta a kezdeményezést, az Udinese talán tudatosan, talán kényszeredetten, de a saját térfelére húzódott vissza. A szituációra ugyanakkor nehezen talált ellenszert a vendég támadó - és középpályássor, a brazil trió és társaik ugyanis többnyire csak szenvedtek a zebramezesek szorításában. Az Udinese védõk gyakran kettõzték le a labdás Milan játékosokat, ezzel elegendõen le is tudták lassítani vendég akciókat. A 26. percben aztán ismét Ronaldo veszélyeztetett egy életerõs lövéssel, melyet nagy nehezen a kapufára tudott ütni a kapus, azonban volt válasza erre az Udinesének. A 27. percben Di Natale próbálta meg kilõni a hosszú sarkot éles szögbõl, majd egy percre rá Pepe próbálkozott, mindkét esetben védeni tudott viszont a Didát helyettesítõ Kalacs.
A Milan hosszú távon fönntartotta a mezõnyfölényét, de állandó nyomást nem tudott helyezni a hazai kapura, helyzete nem volt elég, ráadásul mindig ott volt a gólveszély az Udinese támadásaiban.
A szünet után már a 47. percben helyzetbe került a remekül mozgó Ronaldo, de nem csak a Milannak, az Udinesének is voltak veszélyes akciói, s általánosságban a második 45 perc irama erõsebb volt, mint az elsõé. A Milan nem tudott lendületbõl, föl nem állt védelem ellen támadásokat vezetni, a hazaiak viszont éppen erre alapoztak, s igyekeztek kontrázni. Az 59. percben Seedorf próbálkozott lövéssel ám Handanovics rajta is kifogott, ahogy tette azt korábban többször Ronaldóval is. Jól jellemzi a meccset viszont, hogy már két perccel késõbb válaszolt az Udinese, ahol a parádésan futballozó Di Natale beívelését csak el kellett volna találnia Quagliarellának az ötösön, de mivel hibázott, kimaradt ez a gólhelyzet is.
Quagliarella pár perccel késõbb egy szöglet után lecsorgó labdát is el tudott rontani, ám ez is bizonyította, hogy ez a meccs már közel sem csak Ronaldóék pontosságán múlik, mivel lassan több helyzete volt a hazaiaknak. A hajrára aztán ismét többet birtokolta a labdát a Milan, de nem volt tiszta gólhelyzete, így már csak Seedorf 90. percben elengedett szabadrúgásában bízhattak a piros-kékek, de az a labda is mellé szállt mintegy 20 centivel. Ekkor már mindenki azt hihette, hogy vége a meccsnek, s a Milan nem tud gólt szerezni ezen a meccsen. Azonban a csereként beállt Obodo óriási felelõtlenséget csinált, a saját tizenhatosa elõterében elvesztette a labdát, amit aztán Seedorf, Pato és Kaká összjátéka után Gilardino kapott meg, aki ellõtte a labdát tiszta ziccerben Handanovics mellett.
Ezzel a góllal gyõzött a Milan, s tovább lépett elõre a tabellán, továbbra is megvannak az esélyei, hogy elérjen a negyedik helyig a bajnokság végére.