Nyíregyházán a kezdetektõl fogva több futballcsapat létezett. 1959-ben a Spartacus és az Építõk fúziójaként alakult meg az új egyesület, a Nyíregyházi Spartacus.
A hatvanas évek elején a Szpari megnyerte a bajnokságot, és feljutott az NB II-be. Néhány év múlva NB I/B-ben szerepelt a gárda. A teljesség igénye nélkül nézzük, kik szerepeltek a hatvanas években a Szpari színeiben: Bakos védett, késõbb Pilcsuk lett a hálóõr, Kovacsis, Páll Cini, Papp Szuszka, Szokol, Kaskötõ, Ignéczi, Nagy Zoli, Harcsa, Groholy, Csemiczky. Õket nyugodtan nevezhetjük a hatvanas évek aranycsapatának. Sajnos, a gárda 1968-ban kiesett az NB I/B-bõl, s az újabb aranyfejezet a város fociéletében a nyolcvanas évektõl kezdõdött el. Temesvári Miklóst nevezték ki edzõnek.
Az 1979/80-as bajnokságtól mindenki azt várta, hogy a nyíregyházi labdarúgás történetében elõször feljut az elsõ osztályba. A Szpari 10 pontos elõnnyel nyerte a bajnokságot. Nem árt újra felidézni a pályára lépõ hazai csapatot: Buús, Szekrényes, Gáspár, Szûcs, Cséke, Kozma, Moldván, Czeczeli, Polyák, Turtóczky, Kiss M. Az elsõ NB I-es meccsen a Szpari a DVTK-t fogadta. Kozma "Kicsi" az 50. percben szerezte a sporttörténelmi gólt, majd Cséke bombájával a hazaiak nyertek 2:0-ra. Ekkor 20 ezer szurkoló látogatott ki a stadionba, ennél 5 ezerrel voltak többen, amikor a Fradi vendégszerepelt nálunk. A bravúr ugyan nem sikerült, hiszen a zöldek nyertek, de keservesen. Az õszt az NYVSSC az ötödik helyen zárta. Akkorra már a Szolnokról igazolt és ott eltiltás alatt lévõ Szendrei védte a kapunkat. Õ egy külön fejezet lett a nyíregyházi labdarúgás életében, hiszen Csámpi nagyszerûen védett, késõbb az Újpest hatalmi szóval, külön helikopterrel vitte el. Késõbb Spanyolországban védett.
Abban a bajnokságban a Szpari az Újpestet és a Vasast idegenben gyõzte le, s végül az elõkelõ 7. helyen végzett, úgyhogy vendéglátóként csak a Fraditól kapott ki. Az ünneplés sokáig és hosszan tartott, s eközben nemcsak Szendreit, hanem Temesvárit is elvitte az Újpest. A következõ elsõ osztályú idényben Papp (Cila) László ült a csapat kispadján, s a gárda 28 ponttal a 15. helyen végzett. Osztályozót kellett játszani. Nagykanizsát idehaza 3:1-re legyõzte a Szpari, idegenben pedig 4:1-re, így az NYVSSC maradt az elsõ osztályban. Akkorra már megmentõként Várhidi Pál, az Újpest edzõje ült a kispadon, s dirigálta azt a csapatot, amely érdekességként Líbiában a válogatottal kétszer is megmérkõzött. Egy gyõzelem és egy döntetlen volt a vendégek mérlege, Tripoliban a három nyírségi találatot a gólvágó Kiss Miklós, a ballábas bombázó Czeczeli, valamint Babus lõtte. A harmadik elsõ osztályú idényben újabb edzõváltás következett, dr. Magyar Györgyöt nevezték ki trénernek, aki a 10. helyre vezette a csapatot.
Következett az a szezon, amelyrõl még manapság is nagyon sokat beszélnek, az 1983-84-es bajnokság. Ebben a szezonban mindössze egy meccsre Eszenyi Dénes vezette a csapatot, majd Kovács Imréé volt az irányítás. A záró fordulóban több meglepõ eredmény született, amit végül az MLSZ megsemmisített. Az MLSZ döntése alapján a Honvéd megmaradt bajnoknak, viszont a Volán, a Nyíregyháza és a DVTK kiesett az NB II-be. A másodosztály 4 pontos pontlevonással Dalnoki Jenõ vezetésével kezdte a gárda, majd érkezett Ubrankovics Mihály vezetõedzõnek, egy évre rá már Tóth János ült a kispadon, õt Buús György követte. A csapat többnyire az 5-11. hely valamelyikén tanyázott. Sándor Istvánnal, az Ukrajnából érkezett trénerrel a csapat az 1991-92-es szezonban a dobogó második fokán állt és osztályozót játszhatott a Haladás VSE-vel.
Akkorra már a Hajdúnánás elleni hazai 2:1-e vereség után azonnali hatállyal menesztették Sándort, s az osztályozón már Kovács János ült a kispadon. A Nyíregyháza az elsõ meccsen Csehi Tibor góljával nyert, a visszavágón gyõzött a Haladás. A tizenegyeseket Csehi T., Kertész, Erdei, Csehi I. és Malisenkó berúgta, a Haladásból viszont Schaffer hibázott, így újra NB I-es lett a gárda.
Nézzük az akkori keretet: Andrejev, Bíró Sz. – Burchel, Barna, Barczi, Cselószki, a három Csehi (Tibor, István és Zoltán), Derkács, Drobni, Erdei, Ivanics, Kertész, Kovács I., Kákóczki, Kaskinszki, Molnár, Malisenkó, Marhel, Nagy N. (a nemrég autóbalesetben elhunyt labdarúgó), Pacaj, Papp, Sedecaru, Szatke, Szkunc, Tóth Gy., Tóth Z., Vasi. Érdekesség, hogy Kovácsot a 15. forduló után Burcsa Gyõzõ követte, de a csapat így is a 15. helyen végzett, s kiesett. A következõ évadban Burcsa töltött el fél szezont, õt a záró 15 fordulóban Buús György váltotta fel. A csapat 8. lett, a következõ idényben már Tóth Jánossal a 6. helyen kötött ki. Az edzõkeringõ nem állt le, hiszen 1996 tavaszán már ismét Kovács János a vezetõedzõ.
A második aranykorra, vagyis az elsõ osztályú szakaszra 1998-ig kellett várni. Talán a sors akarta így, vagy a véletlen mûve, de pont a minõségi nyíregyházi labdarúgás 70. évfordulóján jutott a Nyíregyházi FC ismét az NB I-be. Kulimár János klubelnök Bozai Gyulát nevezte ki trénernek. Tíz napig tartott (!) a Bozai-korszak, ideiglenesen még "beszállt" Kovács János, a végsõ kinevezést viszont Õze Tibor kapta. Idehozták Kirchmayert, majd a feljutás után Baranyit, Novákot, Gradinariut, Celeszkit, Nagyot és Szabót, megalakítottak egy szponzori kört, amely jelentõs összeggel támogatta a csapatot. Kulimár lemondott, helyére Kosztik József, a stadion volt igazgatója került. A pénztelenség miatt többször is sztrájkhangulat volt az öltözõben, végül Kosztik lemondott, Kárpátfalvi László ügyvezetõ igazgatóként, Zákány László klubelnökként debütált.
Közben az 1998-99-es bajnokságot a 13. helyen zárta a csapat, amely legtöbbször az alábbi összeállításban szerepelt: Celeszki – Ács, Szatke, Nagy S., Kiss Gy. – Kondora, Szabó, Kirchmayer, Karkusz – Baranyi, Novák. A házi góllövõlistát Kirchmayer nyerte 9 góllal. A következõ szezonban még jobban szerepelt a gárda, hiszen a 9. helyen végzett. A csapatba beépült Túróczi, Kondora, Dican és Csernijenko. Utóbbi lett a házi gólkirály. A 2000-es év õszi alapszakaszában a Szpari három gyõzelmet és 11 vereséget szenvedett. Idõközben a klubvezetés már megegyzett Garamvölgyi Lajossal, de mégis Õze maradt a kispadon, aki bízott a bentmaradásban, de hiába, a kiesés elkerülhetetlen volt.
2000. november 6-án a nyíregyházi közgyûlés Dajka Lászlót bízta meg a Nyírség-Spartacus Labdarúgó Kft. Irányításával, aki végül is Garamvölgyivel kötött szerzõdést. A csapat a bajnoki szezon zárásakor az NB I/B-ben a harmadik helyet érte el. Nyáron újabb váltás következett, ismét visszahozták az egykori sikeredzõt, Sándor Istvánt, aki mindössze egy fél szezont töltött el Nyíregyházán. Egy meccsre még "beugrott" Kiss Károly, akivel a gárda a 7. helyen végzett. A 2002/2003-as szezonban egyértelmûen a feljutás volt a cél, ami nem sikerült. Kiss Károlyt a záró fordulók elõtt, amikor már csak matematikailag volt esély a feljutásra, Buús György váltotta a kispadon.
Nyíregyházi színekben az NB I-ben a legtöbb találatot Kiss Miklós (19), Czeczeli Károly (17), valamint Ruszlan Csernijenko, Fecsku István, Moldván Miklós és Szatke Zoltán (12) szerezte. Az élvonalban a legtöbb meccsen a válogatottságot is megjárt Moldván Miklós (122) szerepelt, õt Szûcs István (119) és Szikszai Mihály (118) követi. (Forrás: Húsz év piros-kékben, labdarúgás fejezet, szerzõje: Kovács György. Bodnár Tibor – Hájer Zsigmond: Feljutástól kiesésig, adatbank.)