Tehát: a filmes gépeknél a filmszalag három különbözõ színû fényre érzékeny rétege választja szét a színeket. Videokameránál egy prizma.
Alap, hogy felrakhattak volna a járgányra egy Nikont, de ha már nem tették, a cserélhetõ szûrõi közé mért nem raktak három olyat, amibõl kikeverhetõk lennének a valóságos színek? (Persze ez se jó, mert az R, G és B képek különbözõ idõben készültek volna, így a mozgó dolgok vagy furcsa színûek vagy furcsa alakúak lettek volna.)
Mondjatok, amit akartok, szerintem egy béna csotrogányt küldtünk (vagyis kettõt) a Marsra - az odajuttatáshoz szükséges pénz töredékét kellett volna még ráfordítani, és sokkal használhatóbb lenne.
Az erõforrásigényt is meg lehett volna oldani. Ha máshogy nem, akkor úgy, hogy ritkábban kapcsol be, a köztes idõben töltõdik a napenergiával. A sávszélességgel pedig ugyanez. A három év alatt azért eltolt volna jópár óra videót a Földre a sok fénykép mellett.
A videofelvételek legalább színhelyesek lennének, és látszódna rajtuk, hogy az amit nézünk folyékony-e vagy szilárd.
Persze biztos ennyi pénzt tudtak kirimánkodni a tudósok a kisérletre, egy fillérrel se többet. Úgyhogy mindegy. Én nem vagyok elájulva tõle.