öcsém asztmás volt anno, így tképpen a Mátrában nõttem fel, mert mindig vittük Lászlóra meg Galyatetõre... Fater sok hegyi embert, erdészt megimsert, és bár az igazi õslakos erdõjárók már nagyrészt a Vörös-kõ lábánál nyugszanak, nagyon mély nyomot hagytak bennem a gombászások/persze térkép nélkül/ szalonka vadászatok, málnaszedések olyan terepeken, hogy helyiek nélkül sosem találtunk volna vissza...
Azóta ha tehetem megyek Mátraszentlászlóra, bár az arculata sajnos nagyon megváltozott...