Sziasztok. Bár már 2 hónapja nem szólt senki a topichoz, én csak most találtam rá, ezért reagálnék néhány dologra. Az Artisjus nem poénból szedi a pénzt, hanem tényleg azért, hogy azt a zenei vagy irodalmi szerzõknek, vagy kiadóknak adja. Persze nyilván nem az egészet, hisz valamibõl az egyesület tagjainak is meg kell élni. De úgy gondolom, hogy ez jogos, hisz ez a munkájuk, hogy közvetítenek, ezért kapják a pénzüket. Gyakorlatilag kreatív ötlet volt, amikor ezt kitalálták, mert õk így egységesen szedik a jogdíjakat, nem a szerzõknek kell vele szórakozni, és ezért az Artisjus nyilván megkapja a jutalmát, ami a része. Aki pedig azt mondja, hogy az elõadók nem kapnak semmit, legyen szíves, pillantson már fel az artisjus magyar weboldalára, és csak egy 10 percet töltsön el olvasással. És hogy a jogdíj bevétel milyen arányban oszlik el a szerzõk között, azt is megtaláljátok ugyanott. Egyébként azt a részét én sem értem az Artisjus pénzbeszedésének, hogy az üres adathordozókért miért szednek jogdíjat... Egyébként a hanglemezek ára Magyarországon tényleg szörnyen magas, sajnos ez nem tudom, mitõl van. Mert míg itthon 5000 Ft egy híresebb külföldi elõadó lemeze, addig például Finnországban 10 euroért veszem meg ugyanazt. És ez bizony idegesítõ. De hogy nem az egész 2500 Ft-ot az Artisjus teszi rá, na azt elhihetitek. :D Ha magyar elõadók lemezeit nézzük, azok átlagban 2000 Ft-ért kaphatóak, és nem igazán értem, hogy akkor miért kerül több mint kétszeresébe a külföldi anyag. Egyébként a kiadók tényleg fontosak, nem olyan egyszerû manapság elhíresztelni a zenédet, ha nincsenek kapcsolataid vagy nincs elég pénzed, lehetsz te akármilyen jó zenész. Azt kérni, hogy ne legyenek kiadók, és ne kapjanak pénzt, olyan mintha egy költõnek azt mondanád, hogy innentõl nyomtassa otthon a kis tintasugaras nyomtatóján a verses köteteit. Na most ugye mindenki egyetért azzal, hogy ez röhejes lenne.