„Késtem tíz percet, és az olasz már le akart léptetni a bíróval, pedig negyedórát kell várni a szabály szerint. Ráadásul azért nem jöttem, mert rá vártam az öltözõ elõtt, ugyanis hivatalosan együtt kellene felkísérni minket a pályára. Csakhogy õ már elõbb kiballagott…” – mondta Szávay a találkozót követõen a sportszerûtlen olaszról.
– Csodálom a türelmét. Amennyiszer az olasz lánynak szerencséje volt…
– A végén, amikor a legjobban kellett, viszont nekem volt mázlim, egy a hálóról felpattanó labdával lett mérkõzéslabdám. Mondjuk nem tudom, miért panaszkodott utána, addig végig hihetetlenül szerencsés volt. Amúgy sem viselkedett valami szimpatikusan.
– Örültem is, hogy két szettben sikerült. Kicsit beteg vagyok, antibiotikumot szedek még néhány napig, és csak háromnegyed órákat tudtam edzeni, úgyhogy ha harmadik játszmára kerül a sor, nem biztos, hogy bírtam volna erõvel.
– Egyáltalán megfordult a fejében, hogy az olasz kihúzhatja a döntõ szettig?
– Az igazat megvallva gondoltam rá a második játszma derekán, hiszen volt labdája az öt-öthöz is, onnan meg bármi megtörténhetett volna. De szerencsére sikerült hoznom az adogatásomat a végén, ha nehezen is, utána pedig már õ is hibázott.
– Addig is, viszont nagyon kellemetlen stílusú ellenfélnek tûnt.
– Szerintem a junior mezõnyben láttam ilyet utoljára, hogy valaki így kanalazgassa vissza a labdákat – de annak is még az elején. Szörnyen kellemetlen volt, meg is nehezítette vele a dolgomat, de aztán szerencsére abbahagyta, próbálta gyorsítani a játékot, úgy meg már nem volt annyi esélye.
– A következõ ellenfél Jelena Vesznyina lesz a második körben.
– Szerdáig remélhetõleg teljesen meggyógyulok, ki tudom magam pihenni – ez kelleni is fog, mert nehéz mérkõzésnek ígérkezik. Miamiban csúnyán elvert tavaly, de akkor nagyon rosszul játszottam. Szerencsére kemény pályán sokkal jobb, mint salakon.