Érdekes téma ez... 2000 környékén, polgári szolgálatos idõm alatt (15 hónap) egy általános iskolába kértem magam afféle tanársegédnek, csak hogy kipróbáljam, milyen is a túloldal :) Józsefvárosba kerültem, egy viszonylag jól szituált suliba (nem gettós rész, kevés indiai magyarral).
Az biztos, hogy nem könnyû a rendtartás, már az elsõ osztályban sem - akadt egy-két nagyon elkényeztetett hülyegyerek, aki már 6 éves korára akkora önérzettel meg jogi ismeretekkel rendelkezett, hogy néha szürke eszközökhöz kellett nyúlni. Igazság szerint alapvetõen nagyon sok jó emlékem kötõdik a gyerekekhez, nagyon sokat megszerettem és õk is megkedveltek - talán egyrészt a korom miatt, azért hogy képes voltam ökörködni velük, másrészt azért mert igyekeztem partneri viszonyt kialakitani. De fontos volt az, hogy néha - igy vagy úgy - de retorziókat alkalmazzon az ember. Volt olyan akit magam vágtam nyakon amikor a többieket verte, elõfordult olyan is hogy egy pár normálisabb (tehát nem az agressziv) nyolcadikost kértem meg hogy amikor én vagyok az ügyeletes, vigyék hátra és játsszák el a józsaru-rosszzsaru játékot vele. Úgy érzem sokat segitett a szóbeli párbaj is. Két példa:
- nagyobb srác lóg kifele az ablakon ezerrel a másodikról, majd kiesik, én lenn az udvaron. Mit ordit fel ilyenkor a tanár? "menj be, blabla", ami persze süket fülekre talál. Na, én felorditottam neki, hogy ugorjon már ki azon az ablakon ha már annyira ki akar esni, legyünk túl rajta hamar. Elõször nagyon hülyén nézett, aztán - miután a fél udvar azt lesték mikor ugrik ki - dühösen fújtatva bezárta az ablakot és elment...
- csendesen ejtõzök a folyosón egy padon, menõ nyolcadikos csaj libben elõttem át és egy hirtelen mozdulattal letolja elõttem a farmerját (bugyi még maradt rajta :) ), aztán tovamegy. Szerencsére éppen ki voltam kapcsolva, semmit nem reagáltam. Bartnõi persze röhögnek ezerrel pár méterre, és elkezdenek heccelni: "Feri bá, jó lába volt mi?"... mondom: "hát lehet nektek tetszik, de tudjátok én nem vagyok oda a fiúk lábaiért". Mire õk: "de hát õ lány!"... "ja, azt hittem fiú, elég szõrös volt a lába". Na onnantól kezdve nem kezdtek velem a csajok, a hangadó meg messzire elkerült (valószinüleg utált is).
Sokszor bejött az "adjunk célt" a srácoknak módszer is. Volt pár graffiti mániákus gyerek is, mindig lóbálták azt a vastag filcet :) Mivel a számtechteremben megtiltottam a kajálást, gondoltam feldobom nekik a labdát. "Srácok, birom a jópofa rajzokat, csináljatok már pár plakátot kaja ellen nekem azt kirakjuk a folyosóra". Marha sok jött, volt pár elég ütõs is de az igazgató elnézte nekem. Viszont elég hatásosak voltak, még a kicsik is megbámulták õket, igy biztos volt hogy tudnak arról, nincs kajálás a gépteremben.
Nagyon fontosnak tartottam a következetességet is. Ha valamit az ember megmondott, az legyen úgy - mivel meglepõ módon még a nyolcadikosok is képesek voltak 10-20-30 percig is kuncsorogni valamiért, hogy aztán a tanár megunva a rinyálást inkább beadja a derekát.
Volt egy másik mániám is, ez a nem káromkodunk. A számtech terem arról volt hires, hogy délután 3-tól mindig nyitva volt, és a gépeken voltak játékok (486-osok, szóval Lotus, Prehistorik, Sim City 2000 meg ilyenek). Naná hogy mindenki benn akart lenni... naszóval, aki káromkodott, az egy figyelmeztetés után repült a gépterembõl. Talán csak 2-3 alkalommal kellett megcsinálni, hogy kiraktam valakit, az elkezdett 5 percenként jönni hogy "nemár, nemár". 10 percig hallgattam, utána közöltem: "2 nap eltiltás". Nem állt le, 1 hétig tornázta fel az eltiltást fél óra alatt, viszont a következõ héten olyan volt mint egy angyal, sõt, õ figyelmeztette a többieket ha valaki elszólta magát a nagy lövöldözés közben. Az egészbõl a legjobb élményem az volt, amikor egy újoncot szintén kivágtam a gépterembõl 1 napra, az persze próbálkozott visszasirni magát, ekkor meghallottam amikor egy elsõs csendben odaszól a mellette ülõhöz: "Feri bácsi úgyse fogja visszaengedni, õ nem olyan...".
(Volt egy másik polgáris srác, aki valahogy nyúl volt és a nyavajások megérezték rajta. Pár hónap után már simán gúnyolódtak vele a folyosón...)
Na, kicsit hosszú lett, de sok szép emlékem kötõdik oda (a legtöbb bajom a tanárokkal volt :( ). Szerintem szinte minden eszköz megengedhetõ egy tanár kezében, csak módjával kell alkalmazni. Nyilvános megszégyenités, fegyelmezés, üzletelés, ha kell egy-egy koki (nem egy szülõtöl kaptam engedélyt egy pofonra ha szükséges), és rengeteg humor. Meg az, hogy úgy érezzék, partnerek vagyunk.
ui: szakközépbe nem mennék, azok már nagyon hülyék, de általánosba még most is szivesen dolgoznék, ha nem lenne olyan a bérezés amilyen.