Ejj de tudtok spamolni. Igazság szerint én úgy látom, gyerek-és-gyerek között rengeteg különbség létezik és emiatt a fegyelmezés módszerei is el kell hogy térjenek. Volt olyan gyerek, akivel le lehetett ülni, megfogni szépen a buksit, mélyewn a szemébenézni, és elmagyarázni hogy ez igy nem volt jó - és csodák csodája, megértette, nem csinálta tovább. Volt viszont olyan is, akivel megcsináltad ugyanezt, körberöhögött és utána ugyanúgy borogatta tovább a székeket mint elõtte.
Egy biztos: csak és kizárólag jutalmazással nem lehet nevelni, büntetésre - ilyen vagy olyan formában mindenképpen szükség van. A gyerekek ilyenek. A dolog nehézsége az, hogy egy gyerekre ránézve SENKI sem fogja megmondani, hogy mi az amit büntetésként él meg, ergó ki kell próbálni sokmindent és megtalálni mi lehet az ami megfogja.
A pohár vizben tényleg nem tudom mi a probléma - aki ilyentõl lelki sérült lesz és pszichológust fog igényelni FELNÕTT korára, annak már az is gondot okozott volna hogy az utcán megugatja egy kutya. Én úgy látom a kiscsákók nagyon sokat birnak, nagyon durva behatások kellenek ahhoz hogy olyan traumát kapjanak ami késõbbi életükre is kihat. Egy pofon, egy hangosabb ráorditás, egy pohár viz, egy "szabad jogaiban korlátozás" nem ez a kategória...
Természetesen hozzájárul az egészhez a gyerekkel való foglalkozás is. Nem szabad azt képzelni, mert valaki megfegyelmezi a gyerekét az utána mást nem is csinál.