Jehovás sztorit csak azért hoztam fel, mert rávilágít, hogy hol támadnak ezek a paraziták: a félelmeinket fordítják ellenünk, azt, hogy félünk az ismeretlentõl, a jövõtõl. Hajlandóak vagyunk a kevés kis pénzünket a perselybe dobálni, hogy a halálunk után "bolgdogan élhessünk", boldogan létezhessünk az Paradicsom örökkévalóságában. Ez csak nekem hajmeresztõ? Bár nekem ez a fajta "mennyország" maga a pokol lenne. Kipróbálta már valaki, hogy mondjuk egy hétig nem csinált SEMMIT, csak létezett, sétálgatott? Ennél a pokol is jobb, ott legalább történik valami. A pokol az lenne, ahol nincs SEMMI. Csak lebegsz a sötétben a saját gondolataiddal összezárva. Hosszú távon elviselhetetlen lenne, ingerek nélkül. Tehát nálam már itt behal ez az idea. Én tökön bökném magam a mennyországban és tuti megszoknám a poklot, idõm lenne rá. :P