Közben amúgy én is a végére értem. Én magam alapjáraton nagyon szeretem a görög mitológiai témájú történeteket, tehát sejtettem, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy ilyen szinten magával fog ragadni a történet. Gyakorlatilag három részletben játszottam végig a játékot úgy, hoyg minden mellékküldetést, minden beszélgetést végighallgattam, ami nem kevés játékidõ. Tegnap este elkezdtem és fél ötkor jutott eszembe, hogy azért aludni is kéne :D
A harcrendszerre se lehet komoly panasz szerintem, ahhoz képest, hogy a játék messze legnagyobb erõssége az epikus, magával ragadó történet bõven megfelelõ a harcrendszer is. Sokan panaszkodtak, hogy az elején sok a beszélgetés, nos, nekik mondanám, hogy ne aggódjanak a játék utolsó 2 fejezete gyakorlatilag csak harcból fog állni. Szerintem azért nagyon jó, hogy a végére tették a sok harcot, mert akkorra már látványos varázslataink, villámot szóró buzogányunk, szélvihart keltõ kardunk és hasonló jóságaink lesznek.
Számomra az idei év legjobb játékélményét nyújtotta a Rise of the Argonauts. Hatalmas kellemes csalódás volt, mert az elõzetesek alapján diabloszerû akciórpg-re számítottam. De tisztában vagyok azzal, hogy ez egy "rétegjáték", mert az emberek nagy részének hányingere van a párbeszédektõl, illetve sokan utálják az ilyen szirupos hõseposzokat is. Viszont aki ezt a két dolgot szereti az szerintem egyet ért velem abban, hogy nagyszerû lett a játék.