Summa summarum: végre egy szerepjáték, amiben még minimálisan se kell alárendelni a jellemünk kijátszását a játéktechnika ördögének.
Szerintem ez inkább a divatjátékosokra igaz, hja valaki vérbeli "szerepjátékosként" ül egy cRPG elé, azt nem a "kimaxolás" hajtja. Ez a játékosok hibája, nem a játéké. Én pedig szerepjátékosabb beállítottságú vagyok, tehát igenis tudom értékelni a jellem és a játéktechnika összefonódásást, és nem izgat, ha az egyszeri akciójátékosok számára ez komolyabb dilemmát jelent.
(Nem mondom, a Witcherben is megnéztem több párbeszéd lehetséges variációit, de nem azért, mert a "legjobbat" szerettem volna választani, nem is a kíváncsiságomat voltam képtelen elfolytani, hanem kíváncsi voltam a játéktechnikai megoldásokra, hogy mi mindenre gondoltak a fejlesztõk, mintegy tesztelve azt.)
Ezzel nem a RotA-t kritizálom, én még arra várok, hogy olcsóbb legyen, utána ítélkezem. A görög mondavilágra amúgy is jellemzõ, hogy a hõsök szándékuk ellenére a nekik kirendelt utat járják be, ha küzdenek is ellene (sõt annál inkább), éppen ezért akár nekem is tetszhet majd ez a megoldás. A sok párbeszéd úgyis pozitívum, sokáig féltem attól, hogy az akció mellett háttérbe fognak szorulni.