nagyjából végig olvastam, amiket írtatok, és sok mindenhez hozzászólnék én is.
Szóval volt az téma, hogy idejönnek különbözõ lények minket vizsgálni meg miegymás, és valyon miért nem veszik fel a kapcsolatot? Valaki azt a példát hozta fel, hogy te egy hangyával tudsz kommunikálni? Elég szar egy példa volt, mivel a hangyák nem rendelkeznek aggyal, csak egy idegpályával, amibe genetikai úton belevan kódolva pár dolog, nem gondolkoznak, csak ösztönös cselekedetek hajtanak végre.
Az emberi faj "értelmes", vagyis tud kommunikálni más fajokkal, amik hajlandóak erre. Példaként felhoznám a kutyákat, megvanneki tanítva, hogy gyere ide, akkor idejön. Azt mondod ülsz, akkor leül. Persze ez egyirányú kommunikáció, mert õ nem ilyen módon nekünk dolgokat. De a kutyám ha éhes, egyedi hangjelzést ad. Ha sétálni szeretne, szintén jelzi másik hanggal. Ha szomorú, vagy valami fáj, akkor nyüszít, és vonyít, ezzel jelzi mi a helyzet.
Jobb példa, pl. az emberszabású majmok. A nevét nem tudom a "legokosabb" majomnak, de több mint 1000 szót ismer, és eltudsz vele beszélgetni. Persze nem tudsz filozofálni az élet értelmérõl, vagy a tudományos felfedezések mivoltáról, de ha megkérdezed, mitõl ilyedtél meg, õ leírja valamiféleképpen, hogy az a csúnya ember megütött vagy valami.
Jött valaki azzal a példával is, hogy 2 ember vallomása elég, hogy halálra ítéljenek valakit, több millióé nem elég, hogy elhigyjük, itt vannak a földönkívüliek közöttünk, és gyakran látogatnak.
Ez a példa is több sebbõl vérzik. Tegyük fel, Mo-n van halálbüntetés. Én elmegyek a bátyámmal, és azt mondjuk, "Fater megölt 16 gyereket, és elõtte még jól meg is erõszakolta õket". Õk megkérdik, van bizonyíték? Ha van, egybõl utánajárnak, de ha nincs, lehet elküldenek és nem is foglalkoznak vele. Nézzetek meg egy részt bármelyik helyszínelõs sorozatból. Ha 5 nyomozó feltételezi, hogy õ volt a gyilkos, nem ítélik el, csak ha kézzel fogható és egyértelmû bizonyítékok vannak. Az ember nem hisz el mindent, amit hall, meg kell, hogy bizonyosodjon róla.
Több millió ember beszámolt már róla, hogy UFO-t, meg földönkívülit látott. 95%-uk csak mesélni tud róla, ilyen-olyan pontossággal. A maradék 5%-nak van valamilyen bizonyítéka, fénykép vagy videó formájában. De miért van az, hogy az összes ilyen "bizonyíték" elmosódott, zajos, és nem kivehetõ belõle pontosan mit is látunk. Itt jön az az eset, hogy azt látjuk benne, amit szeretnénk.
Ezzel nem azt állítom, hogy nem hiszek földönkívüli intelligens életforma létezésében. Csak az emberek fantáziája túl tág, és szeretnek mindent elhinni. Majd ha lesz kézzel fogható bizonyíték, elhiszem én is, hogy itt jártak, vagy most is itt vannak. Persze bennem is él a gyanú, hogy most is itt vannak, és figyelnek bennünket. Tapasztaltam én is 1-2x érdekes dolgot, amit nem tudtam miként megmagyarázni, és minden esetben többen voltunk. De csak röhögtünk rajta, hogy megint egy UFO, és nem rohantuk egybõl a fókuszhoz, meg a talkshowkba, hogy én ezt és azt láttam.
Nekünk embereknek korlátozva van az érzékszerveink használhatósága. Alig látunk valamit abból, ami körülvesz minket. Látott már valaki szabad szemmel elektromosságot, mágneses mezõt, sugárzást, hang/rádióhullámot, vagy hõt? És még sorolhatnám...
Mi van, ha olyan életformák léteznek, amiket nem tudunk érzékelni? Most is itt ülhet mellettem a szobában, és én sosem fogom megtudni.
Arról is beszéltetek, miként jutnak ide, lehet olyan messze vannak, amit felfogni se tudunk. A fénynél jelenlegi tudásunk szerint nincs gyorsabb. És mi van, ha képesek a teret hajlítani? Sokan úgy gondolják, a tér és idõ nem lineáris vonalon halad (nem a heroesban hallottam ilyesmirõl elõször). Persze ez csak találgatás, fel sem tudjuk fogni a legtöbb dolgot, mert képtelenek vagyunk rá.
Azt se tudjuk jelenleg, hogy mit tekinthetünk életnek. Nincs rá használható megfogalmazás, mivel csak a szén alapú életet ismerjük, mással nem találoztunk. De lehet, hogy a Föld is egy élõlény, csak mi ezt nem látjuk (laposnak hitték jó ideig, meg hogy a világ középpontja, ki tudja mik derülnek még ki, amik gyökeresen megváltoztatják a jelenlegi világnézetek).
Abban azért biztos vagyok, hogy van élet rajtunk kívül is. Valakinek elkellett ültetni itt az élet csíráját, a semmibõl nem alakulhatott ki. Olyan nincs, hogy a semmibõl lesz valami (persze ez is csak a jelenlegi tudásunkból fakad, aztán késõbb lehet röhögve gondolnak vissza az ilyesmikre).
Sokszor gondolkozom az olyasmikon, mi hogyan alakult ki, és hogy külsõ beavatkozást kaptunk-e, hogy idáig jussunk. Egy tézisem is van, kicsit hajaz a csillagkapura, mert az alap sztori jól ki van találva.
Szóval tegyük fel, van valami nagyon fejlett faj. Nem Istenek, de rengeteg dolgot tudnak. Keresik az értelmes lényeket, és vizsgálnak mindent, mint ahogy mi is próbálunk minél okosobban lenni. Régen rá találtak erre a bolygóra, pár ezer évvel ezelõtt. Felfigyeltek egy fajra, ami intelligensnek tünt, mivel összefogtak egymással, és ha egyedül könnyen sebezhetõek is voltak, egységben minden mást sikerült legyõzniük. Szociális kapcsolatok alakultak ki közöttük, a többi életformához nem hasonlíthatóan. Eszközöket használtak, amiket tovább fejlesztettek, nem dobták el, ha már nem volt szükségük rá. Felhasználtak olyan dolgokat, amiktõl a többi lény rettegett, és a hasznot is hoztak belõle. Figyelték õket, de leragadtak egy ponton, fejlõdtek valamelyest, de bizonyos határokat nem tudtak leküzdeni.
Ekkor beavatkoztak.
A vallások, és mítoszok, mágikus dolgok igaz megjelentek már primitív formában az õsidõkben is, de az ókor volt, ahol kibontakozott, Isteneket imádtak, és mindegyikhez valamit társítottak. Lehetséges, hogy ezek az "Istenek" nem földi lények voltak, akik némi tudást adtak, megtanították az embereket építeni, a természet "ajándékait" felhasználni, törvényeket adtak nekik, amiket be kell tartani és tartatni. Az ókor korai szakaszaiban mindenhol politeizmus volt, szóval lehet, hogy mindegyik népet meglátogatták ezek az idegenek. Mivel az írás, és az emlékek rögzítése még csak ekkor kezdett kialakulni, nem maradtak fennt fontos dolgok. Ezután magukra hagyták az emberekte, és azóta csak várnak, és nézik, hogyan alakulnak a dolgok, de nem avatkoznak bele. A kezdõlökés megvolt, a többi rajtunk áll, hogy megismerhetjük-e õket. Ha helyesen cselekszünk, és jó irányba haladunk, felveszik velünk a kapcsolatot, amint képesek leszünk elfogadni õket, és megérteni.
De az emberiség nagyon rossz irányba halad, nem sorolom fel azt a rengeteg hülyeséget, amit csinálunk. Ha tegyük fel, volna egy idõgép, és megnézhetnénk, mi lenne 1000 év múlva, szvsz. eltünnénk, új életformákkal találkozhatnánk. De a legnagyobb bajunk az, hogy nem saját magunkat veszélyeztetjük, hanem több millió fajt is...