Nem sokkal a második világháború elõtt, az 1930-as évek derekán, néhány sarkkutató több ízben is említést tett arról, hogy felderítõ útjaik során olyan furcsa fényjelenségeket észleltek, amelyeknek eredetét nem voltak képesek megmagyarázni. Ugyanis a vastag jégréteg alól reflektorszerû fénynyalábok törtek fel olyan területen, ahol tudomásuk szerint semmilyen mûszaki berendezés nem létezhetett. A jelenségrõl szóló híreket annak idején nemcsak néhány szenzációéhes bulvárlap, hanem egy-két folyóirat tudományos rovata is közölte. A többi között megemlítették, hogy a sarkok közelében élõ népek legendái szerint az Antarktisz vidékén már évezredekkel ezelõtt élt egy ,,furcsa" népcsoport. Akkoriban azonban ezt a területet még nem borította jégtakaró. Késõbb, amikor az éghajlat megváltozott, az antarktiszi település lakói alkalmazkodtak az új körülményekhez, és mivel magasan fejlett civilizáció voltak, olyan technikai eszközökkel rendelkeztek, hogy még a jég alatt is várost építettek. A legenda szerint az Antarktisz lakói mindenkor elzárkózva éltek, mert mások voltak, mint a többi ember.
Mit észleltek a pilóták?
A ,,jég alatti város" lakóinak története talán meg is maradt volna a legendák világában, ha 1999 tavaszán egy japán mentõrepülõgép pilótái nem számoltak volna be szokatlan élményükrõl.
A pilóták egy szerencsétlenül járt bálnavadászhajó keresésére indultak. A Ross-tenger felõl igyekeztek az Amery Ice Sheif felé. Alkonyati órán mentek arra, amikor a pilótákat váratlanul szinte elvakította egy mérhetetlen, sugarasan felfelé törõ fénynyaláb. A jelenség alig 18 másodpercig tartott, de ezalatt többször is színt változtatott. Azt állították, hogy a sugárnyaláb egyetlen kis pontból tört fel, és minden jel szerint kifelé, a kozmoszba irányult...
meg vannak még ilyen érdekességek/történetek, amik szerint a földönkívüliek anno a földön jártak, vagy pl teóriák arról, hogy mi közük lehetett a tunguzkai becsapódáshoz..