A Disciples elsõ részének folytatása merész mutatvány volt. A Strategy First játéka hetekkel a Heroes IV bemutatkozása elõtt érkezett, fogadtatása pedig jóval emlékezetesebbé vált a nagytesó botladozó belépõjéhez képest. Megkerülhetetlen borstörés a Heroes roppant ormánya alá, melynek bearanyozott variánsát kínáljuk, ugyanis a játék aranylemezes verziója az alaptételezésen túl a három kiegészítõ csomagot is tartalmazza – lásd a szövegdobozt –, így a stílus szerelmesei bizony el lesznek kényeztetve.
Az alapok ismerõsek: városfejlesztés, egységtoborzás, majd a környezõ városok és települések leigázásán keresztül jöhet a terjeszkedés – az alapok tehát ismerõsek lehetnek. A Heroesra hajazó hasonlóságok ezzel véget is érnek, hiszen az anyag egyedi, egyszersmind szokatlanul addiktív megoldásokkal rukkol elõ. A játék eszmei középpontjában a Hadurak és az irányításuk alá tartozó egységek állnak, akik sorsa és hatékonysága az adott hátország fejlettségi fokától függ. A metódus pazar: minden várostípus öt ösvény szintjén fejleszthetõ, így dönthetünk a mágiában jártas, a távolsági fegyverek használatában jeleskedõ, avagy a közvetlen tömegoszlatás eszközeit kedvelõ egységek kinevelését biztosító létesítmények felhúzásában.
A Hadúr és az irányítása alatt álló egységek tapasztalati pontokat szereznek a harcok során, ám hogy szintlépés alkalmával milyen ösvényen haladnak tovább, az a Hátországban már elõzõleg felemelt létesítmények függvénye. Így ha például az Elkárhozott Légiók oldalán szállunk harcba, úgy konfekciómágusainkból egy Apátság felemelése után tetszés szerint taníttathatunk ki Alakváltókat, avagy Démonológusokat a szintlépést követõen. Ha mindkettõbõl szeretnénk, az már egy újabb város felfejlesztését követeli meg. A különbözõ egységtípusok persze más-más elõjelû hatékonysággal és hátrányokkal bírnak, így a kezdetektõl fogva felelõsek vagyunk döntéseink taktikai ésszerûségéért.
Túl a minden frakció számára hozzáférhetõ alapképzettségeken, fajonként merõben más város, egység, és képzettségtípusok közül csemegézhetünk. A frakciók tökéletesen más harcmodort és képességeket birtokolnak, az egyensúly pedig különösen impozáns: mindenki képes lehet borsot törni mindenki más orra alá, persze ez fõképp az adott Hadúr felkészültségétõl és aktuális seregének összetételétõl függ.
Az idekapcsolódó meghökkentõ fejlemény az, hogy a Disciplesben minden az, aminek látszik. Tehát ha a hegy mellett egy darab setét köpönyeget látsz, benne egy darab nekromantával, akkor mérget vehetsz rá, hogy az ott egy darab setét köpönyeg, benne egy, azaz egy darab nekromantával. Nem jelzi kicsi rubrika a darabszámot á la Heroes, hogy ez itt egyébként kérem 963 nekromanta, csak pont nem fértek a monitorra. Adott Hadúr maximálisan hat egységet tudhat irányítása alatt képzettséggel, jóllehet a nagyobb potrohhal rendelkezõ lények, pl. egy Csontsárkány alapból két egységpontot töltenek be. Az éppen maximálisan elérhetõ kaszt-fa tetejére felfejlesztett egységek így Hadúrunk mellett cseperednek fel, nincs lehetõségünk egy elhalálozott egység újbóli kikérésére a Hátországból. Ehelyett adott az elgyengült katonák feltámasztásának lehetõsége a templomokban, persze jó kis díjazás fejében.
Említést érdemel még az adott frakciók területfoglalásának megjelenítése. Ahol, aki terpeszkedik: átlényegíti a vidéket, az elfek szép tolkieni miliõt hoznak létre regnálásuk körzetében, míg az élõhalottak nyomában hamu, sár és ingovány jár. A nyersanyag-menedzselés szintén újszerû: varázsbotokat telepítünk majd az erõforrás-lelõhelyek mellé, s míg azokat ki nem szedi onnan egy ellenséges érzületû érdekcsoport, addig ezek nekünk termelik a naftát.
Informatika és tudomány
