Mielõtt teljesen kitérsz a hitedbõl jöjjön egy kis történelem:
A homoszexualitás az emberiséggel egyidõs, már számos ókori mûvészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérõ volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sõt üldözésig terjedt.
Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzõit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belõle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.
Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnõtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern idõkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelõje az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – A görögöknél a felnõtt melegek közti párkapcsolatot azonban nem fogadták el. A kevés kivétel közé tartoznak azok az esetek, amikor a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.
A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás késõbb jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr.u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.
A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélõ felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélõen – viszonyul a homoszexualitáshoz. Régebben a saját nemükhöz vonzódókat akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltûnõben van, de a muszlim országokban (pl. Iránban) ma is jelen van.
A huszadik században II. világháború idején a nácik a zsidók, cigányok, kommunisták, és Jehova tanúi mellett a homoszexuálisokat is deportálták (a zsidók sárga csillagához hasonlóan, a homoszexuálisok megkülönböztetõ jelzésként rózsaszínû háromszöget viseltek), és pusztították.
Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különbözõ társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bûnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különbözõ lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlõdés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).
A II. világháború, de fõleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédõ harcukat. Miután a jogszabályok lehetõvé tették a szervezõdést, a közvélemény felvilágosítására különbözõ kampányok indultak, és ezeknek köszönhetõen a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.
A Stonewall Inn melegbár New Yorkban
A homoszexuálisok diszkrimináció-ellenes harcának mérföldköve 1969. június 27., amikor New York Greenwich Village városrészében (Christopher Street 57) található Stonewall Inn nevû szórakozóhelynél a homoszexuálisok szembeszálltak az õket zaklató rendõrökkel („Tactical Patrol Force”), és napokig tartó zavargások következtek, amelynek során autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, és sokan sebesültek meg mindkét részrõl.
Informatika és tudomány
