Mielõtt teljesen kitérsz a hitedbõl jöjjön egy kis történelem:
A homoszexualitás az emberiséggel egyidõs, már számos ókori mûvészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérõ volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sõt üldözésig terjedt.
Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzõit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belõle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.
Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnõtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern idõkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelõje az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – A görögöknél a felnõtt melegek közti párkapcsolatot azonban nem fogadták el. A kevés kivétel közé tartoznak azok az esetek, amikor a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.
A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás késõbb jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr.u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög szépfiúval, Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.
A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélõ felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélõen – viszonyul a homoszexualitáshoz. Régebben a saját nemükhöz vonzódókat akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltûnõben van, de a muszlim országokban (pl. Iránban) ma is jelen van.
A huszadik században II. világháború idején a nácik a zsidók, cigányok, kommunisták, és Jehova tanúi mellett a homoszexuálisokat is deportálták (a zsidók sárga csillagához hasonlóan, a homoszexuálisok megkülönböztetõ jelzésként rózsaszínû háromszöget viseltek), és pusztították.
Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különbözõ társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bûnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különbözõ lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlõdés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).
A II. világháború, de fõleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédõ harcukat. Miután a jogszabályok lehetõvé tették a szervezõdést, a közvélemény felvilágosítására különbözõ kampányok indultak, és ezeknek köszönhetõen a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.
A Stonewall Inn melegbár New Yorkban
A homoszexuálisok diszkrimináció-ellenes harcának mérföldköve 1969. június 27., amikor New York Greenwich Village városrészében (Christopher Street 57) található Stonewall Inn nevû szórakozóhelynél a homoszexuálisok szembeszálltak az õket zaklató rendõrökkel („Tactical Patrol Force”), és napokig tartó zavargások következtek, amelynek során autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, és sokan sebesültek meg mindkét részrõl.