A legtöbben (és én is) azt gondolják, hogy ez egy magánügy. (pont)
Onnantól, ha ezt mások képébe nyomják, közügynek tünteik fel, másokat sértenek vele, akkor már visszatetszést, haragot, elutasítást szül.
Nézzétek meg, hogy a felvonuláson dobálás, ellentüntetés volt, onnastól kezdve, hogy egy zárt közegbe mentek be (egy szórakozóhely), spontán oszlott az ellentüntetés.
Én is hasonlóan vagyok ezzel: önmagában a másságot az egyén alapvetõ jogának, választásának, életformájának tekintem, de onnantól kezdve elutasítom, ha ezzel a saját, privát szférámba akar törni vagy erre alapozva közüggyé akarja tenni.
(és ezen a gondolati úton kitalálható, hogy mit gondolok más közösségekrõl is)