Nincs ott semmi oszlop sem, el vagy tévedve, de könnyû kijutni, hogy begyorsulsz körbe-körbe ugrálgatásokkal, és aztán lenduletbõl ugrassz egyet a fal felé, de ezt megbeszéltük már :)
Amúgy teljesen egy véleményen vagyok veled, amit írtál az elõzõ hozzászólásodba. Élveztem ugyan ezt a részt is, de igaz, ez már nem olyan :( Túlzottan elborult lett az egész, meg igen, a betöltési idõk. A fegyverekkel meg úgy voltam, hogy leginkább a shotival mentem csak, meg a rubic cube-val. Ha esetleg volt lõszer a sárkányfejbe, meg a golyószóró/rakétalövõ-be, akkor esetleg még azokkal.
A kártyákért szerintem ugyanúgy meg kell szenvedni itt is, mint az alapjátékba, de igazán én a játék vége felé már nem is éreztem szükségesnek nagyon az új kártyák feloldását. Legtöbb úgyis csak dísznek szerepelt nálam :)
Ja, a karakterünk meg kísértetiesen emléleztet Duke Nukem-re, néhány beszólásán tényleg elkapott a mosoly, ebbõl a szempontból jobb azért, mint a sima játék sótlan Daniel Garner-je.
Informatika és tudomány
