A sorozat külsõségei rendben volnának, ám az epizódesemények és a fõtörténet (ha van), messze alulmúlja mindezeket. Izgalmasak ugyan a képi megoldások, de a történet fajsúlya mindezekhez képest ultrakönnyû (mondhatni harmatgyenge). Az elhangzó mondatok, gesztusok, mimika, vágások, és zene önmagukban jól hozzák az amerikai televíziós krimi-kliséket (ez pozitív!), viszont a cselekmény, amelybe mindezt beleágyazzák ehhez képest érdektelen, középsulis csínyharc. (A legutóbbi osztott képkockás mászókamenetel például szerintem csakis viccként értelmezhetõ.)
Nem azt várom el, hogy egy képzeletbeli angyalföldi kapitány felesége mondjuk a WTC terrorelhárító-harcában szerzett mentális sebeitõl gyötrõdve meneküljön el a tehetetlenségét néhol agresszivitásba fojtó férje elõl, de az a cosmopolitan-es nõi feleségfigura, amit ma is láthattunk, egyszerûen nem kompatibilis a történet szerinti sima "már mást szeretek" indíttatással.