A szûznemzés az a folyamat, amikor az egyedfejlõdés csak a petesejtbõl indul meg, a hímivarsejtek részvétele nélkül.
Szûznemzés - különösen alacsonyabbrendû állatokon - meglehetõsen könnyen kiváltható. Ha például tengeri sün petéket megnövelt töménységû tengervízbe helyeznek néhány percre, utána a normál koncentrációjú vízben életképes lárvák fejlõdnek ki belõlük, hímivarsejtek "közremûködése" nélkül is.
Sok gerinctelen állatnál (pl. kerekesférgek, botsáskák, levéltetvek, darazsak, méhek), de ritkábban néhány gerincesnél is (pl. ezüstkárász, fogaspontyok, egyes hüllõk) a szûznemzés természetes folyamatként is jelen van. Meg kell említenünk, hogy szûznemzéssel fejlõdõ petékbõl mindig hím állatok fejlõdnek, de az nem általános, hogy az ilyen állatok haploidok lesznek. Az embrió szûznemzés esetén is általában diploiddá válik a fejlõdés korai szakaszában (kivételt jelentenek ez alól például a hím méhek, õk haploidok).
Mindezek azt bizonyítják, hogy a petesejt - különösen alacsonyabbrendûekben - lényegében minden információt tartalmaz, ami a fejlõdéshez szükséges, a hímivarsejt csak egy indítólökést ad a folyamathoz. Annak, hogy mindezek ellenére a szûznemzés mégiscsak szórványjelenség, evolúciógenetikai okai vannak: az az állatcsoport, amelyik a szûznemzés egyszerûségéért cserébe "lemondana" a két szülõ genetikai anyagának keveredése miatt elõálló változatos utódokról, hosszú távon nem lenne túl sikeres a természetes szelekció viharaiban.