az egyik a vita mint olyan.. mivel sokfélék vagyunk, sokféleképpen látjuk a világot, és mivel amúgy sem egy helyes út van amit mindenkinek járnia kell, és nem egy helyes út van ami felé terelhetünk ügyeket, ezért törvényszerû hogy ez bizonyos mértékû vélemény ütközéseket szül, és erre bizonyos mértékig szükség is van.. fontos hogy a felek ne csak hallják hogy valamit mond a másik hanem megpróbálják megérteni annak az üzenetét (és ez egyébként akármennyire könnyûnek is tûnik, sokszor csak a saját véleményünk szûrõjén át ér el hozzánk a mondandó), de jó ha legalább a szándék megvan.. ezt hívom én építõ jellegû vitának..
amikor ez átcsap abba amikor már nem érvek ütköztetése és a megértés, a konstruktivitás a fontos, az a vitatkozás, és ez mint olyan csak energiapazarlás és káros indulatokat szül..
egy vitában azt gondolom a felek a saját érveikkel próbálják meggyõzni a másik felet arról amit gondolnak, és nyilvánvalóan amíg ezek az érvek nem elég "erõsek" a másik fél számára, addig az adott álláspontot nem fogja elfogadni akit errõl próbálnak meggyõzni.. és ez nem annak a kérdése hogy kit nehéz vagy kit könnyû meggyõzni, hanem hogy az adott félhez eljutott-e az üzenet és hogy számára ez mennyire elfogadható
a másik dolog, hogy természetesen nem kell mindenkivel egyetérteni és nem kell elfogadni más véleményeket, egyáltalán nem KELL bárkivel is beszélgetni vagy vitázni.. de azt gondolom az élni és élni hagyni alapelv szerint el kell fogadjuk hogy lehet másnak más a véleménye, nincs joga senkinek ahhoz hogy ezt felülbírálja és ezt elég jól kiforgathatja aki szeretné, de talán mindenki érti mire gondolok.. mellesleg nekem sem ez volt a célom alapvetõen, ha mégis így jött le akkor elnézést
a harmadik dolog ami pedig a pesszimizmusommal kapcsolatos.. nem célom hogy bárkivel is részletesen megismertessem magam, vagy magammal kapcsolatban bármit is bizonygassak, de annyit elmondanék hogy alapvetõen optimista ember vagyok és próbálom a dolgok végét a "hogyan lehet" oldalról megfogni.. és nem szeretném ha ezt itt bárki is magára venné, nem személyes üzenetet hordoz, de sajnos az emberek hozzáállása szüli bennem a legtöbb pesszimizmust és néha azt a kilátástalan érzést amit Hajnalcat korábban a permetezés kapcsán felvetett..
legvégül pedig hogy ne csak off legyen, szerintem a környezetvédelem egy idõ után túl kell mutasson azon hogy az ember "szelektíven gyûjt szemetet és lekapcsolja a villanyt".. persze ezek is nagyon fontos dolgok de ez sem olyan dolog amiért az embernek meg kell veregetnie a saját vállát vagy fennen kell hangoztatnia hogy mennyit és mit tett, hanem valami alapvetõ késztetés arra hogy élhetõvé tegyük, annak tartsuk meg a környezetünket, és mindazt a tudást ami ezért van azt tökéletesítsük és megfelelõ módon tovább adjuk (tágabb értelemben is).. és egy kicsit visszakanyarodnék az elejére, az egyik legfontosabb szerintem hogy az emberek beszéljenek egymással és véleményt cseréljenek
szeretnék egy nagyon jó könyvet ajánlani azoknak akik esetleg még nem ismerik, azt gondolom igen tanulságos és elgondolkoztató a mondanivalója, sok hasznos gondolat van benne.. (egy két párbeszéd kicsit talán vontatottnak tûnhet elsõre, de arra bíztatnék mindenkit aki el szeretné olvasni hogy ne ugorjon át részeket)
Daniel Quinn: Izmael(a linkre kattintva pdf-ben is letölthetõ a netrõl, ha valaki nem tudná/szeretné megvenni)
A Turner Tomorrow Ösztöndíj létrehozásának célja az volt, hogy a szerzõket olyan regény írására ösztönözze, mely a világ globális problémáira építõ és határozott megoldást kínál. A több mint 2500, a világ minden tájáról beérkezett pályamû közül a rangos ösztöndíjat az Izmael nyerte el.
és nem reklámként, de megalakult a magyarországi Izmael klub is, a tenni vágyók, közösen gondolkozni vágyók bátran vegyék fel a kapcsolatot.. nemrég volt az elsõ beszélgetõs találkozó BP-en, a hónap végén lesz a következõ, aki szeretne szintén csatlakozhat.. a magam részérõl igen hasznos és elõremozdító dolognak értékelném.. és persze ez is csak egy út a sok közül