1. Már a Win 2k és az XP idején is elterjd nézet volt, hogy komolyabb használatra csak akkor szabad õket felinstallálni, ha kijött hozzájuk legalább az elsõ service pack, de akár a második is. (Annak idején az XP is súlyos hibákkal jött ki, aki elfelejtett lapozza vissza a korabeli magazinokat, eszméletlen bugokkal bírt az XP.)
2. Az XP 6 éves rendszer, az eltelt szokatlanul hosszú idõben a szoftver lyukai rendesen be lettek foltozva, a hardver pedig minden korábban használt PC-s oprendszernél többet erõsödött, mert eddig átlagban csak 2-3 évük volt erõsíteni, most pedig kétszer ennyi, azaz 6 évük. Ergo, mind a szoftver, mind a hardver fejlõdése a lassú váltás miatt jobban bebetonozta az XP-t, mint a hamarabbi váltások a korábbi OS-eket. Ugyanis a szoftver kevésbé bugos, mint mások korábban, a hardver meg könnyebben elhordja, mint másokat korábban. Ez ellene hat a lecserélésének, azaz most nehezebb rávenni erre az embereket.
3. Ma már egy OS, de a rajta futó szoftverek se képesek évrõl évre annyival többet nyújtani, hogy azért egy felhasználó minden áron le akarja cserélni õket. Ha valaki irodai office munkára használja, megoldja XP alatt is, ha valaki DTP-re, azt is, ha valaki netezni, azt is, ha játszani azt is, ha könyvelni, az is, stb. Ma már egy-egy új OS csak egyre inkább egy-egy spec célra nyújt többet, ami legfeljebb a rendszergazdáknak vagy az adott spec feladattal foglalkozóknak számít, de a nagy többségnek nem igazán. Ergo kissebb a kényszerítõ erõ is a váltásra. Anno egy Win 3.11 meg Win 95 vagy Win 98 és XP között nagyobb volt a kontraszt hatás. Ma igazából nem sok mindent hiányol egy felhasználó az XP-bõl a napi szintû munkájában.