A kérdés nem az, hogy jobban élünk e ma mint 4 éve, elõszöt is a dolog összehasonlíthatatlan, alapjában rá lehet mondani, hogy ma jobban élünk mit tegnap és nem hiszem, hogy tévednénk. De mondom nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy ma élünk e olyan jó, amennyire a meglévõ erõforrásaink megengednék. A kérdés az, hogy mennyi erõforrást pazarolunk el és ami még fontosabb mennyi erõforrás van megakadályozva. És erre a kérdésre a válasz, hogy ma nagyobb a pazarolás és nagyobb az erõforrások megfékezése mint tegnap volt. És ha ez tovább igy megy (pedig igy fog menni) akkor oda jutunk, hogy megáll a fejlõdés. Az élet egyes területein ezt már elértük, vagyis egyes dolgokban nincs fejlõdés, más területeken (mint pl. a technika egyes részein) ahol az állami ellenörzés és bürokrácia még nem érte el magas szintet, ott a fejlõdés nagy. Persze idõvel ezeket a területeket is megbénítja az állami intervenció és bürokrácia. Kérdés, hogy lesz e a közeljövõben még egy számítógép, internet vagy mobiltelefon féle terület amelyben az állam még mindég relatív kis szerepet tölt be (sajnos nem sokáig) és ami a fejlõdést tovább tudja vinni.
Az emberi természet nem fog változni az igaz, de az emberi megítélés az igen, annak semmi köze az ember természetéhez, az csupán az ex ante és az ex post közötti különbségre hat ki.