nem vagyok depressziós fajta, de sokszor elgondolkodtam a tudatosság értelmén: ha az életünket valóban fontosnak tekintjük, (tehát a létezésünk és a jólétünk fontos), akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy a bennünket körülvevõ javak valóban fontosak-e? Valóban kell az a tárgyi környezet, amiért harcolunk? Tényleg kell a Symbianos teló? ;)
Egy fizikus valóban fontosnak tulajdonítja érteni a Maxwell egyenletek valódi tartalmát?
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Valami ilyesmit érez egy fizikus - de ez jóval túlmutat minden összeharácsolt tárgyon.
Azt gondolom, tudatosságunk javarészt a tárgyi jólétünket "javítja". Nézzünk a tükörbe és gondolkodjunk el, milyen emberek is vagyunk? Nézzünk vissza egy videot magunkról és figyeljük meg magunkat kívülrõl. A jellemünk és a tárgyi környezetünk, amit magunknak teremtettünk, sokszor ellentmond egymásnak - lásd #6. Mindenkinek megvan a maga keresztje. ;)