A másodfok elsõ tárgyalásán szakértõi véleményeket is kért a felperes, ez bonyolította az ügyet, de az ügyvédeink azt mondták, hogy a marha felperes csak feleslegesen fizeti a nagy pénzeket a szakértõre, mert úgy is veszít. A védelmünk elõadta az álláspontját, természetesen immáron turbózott tartalommal, jól sikerült a bíróval való adatközlés, újra mindenki úgy gondolta, a per a mi javunkra fog eldõlni egyértelmûen.
Két-három hétre rá jött az álom:
Egy trón volt elõttem, én a trón elõtt álltam. A trónon pedig Pallasz Athéné ült.
Tudom, hogy ez röhejesen hangzik, de ez van. Nem tett semmit, csak rámnézett komoly tekintettel és ennyit mondott nekem:
"Készüljetek sok pénzzel!"
Másnap közöltem a nejemmel, hogy a pert elfogjuk veszíteni és szépen kezdjünk el pénzt félre rakosgatni, hogy ne érjenk minket váratlanul a nagyobb anyagi kiadás.
Nejem komolyan is vette a dolgot, így is tettünk. Késõbb úgy finoman elhintettem a perben részt vevõ többi családnak, hogy a véleményem az, hogy esetleg elveszíthetjük a pert, azért készüljenek rá anyagilag. Persze azt nem mondtam nekik, hogy mindezt álomra alapozom.
Õk végig reménykedtek, sõt biztosak voltak a gyõzelemben, mi viszont egyértelmünek vettük a vesztést, így a hátralévõ pár hónapban, mind anyagilag, de fõképp lelkileg rákészültün, elfogadtuk, hogy veszítünk. A tárgyalásra nem is mentünk el, épp autóban ültünk, amikor egy másik alperes közölte velünk telefonon a dolgot: vesztettünk.
Mi a nejemmel már csak mosolyogtunk a dolgon, mert lekileg nem ütött meg minket. Persze a pénz átutalása közben a fogamat szívtam rendesen, de hál'Istennek az összeg tényleg nem különösebben rengette meg a családi kasszát, fõképp, hogy anyagilag is rákészültünk a dologra.
Harmadfokra nem lehetett a pert vinni, ez a bírói levélben volt. Hogy miért ahoz én nem értek, de mi a feleségemmel eldöntöttük a második álom után, hogy nem is visszük tovább a pert, mert az csak többe kerül.