ha a létezés valamiféle "csomósodása" valaminek, "zavar", ami "megjelenik" és mi ezek vagyunk és a mi tudatunk néhány évtizedként érzékeli "ennek" a továbbfutását. valamiféle rezgés, kiemelkedés, csomó, amik mint zavarások vagyunk és tudatos életet élünk ez alatt, amíg ez létezik.
az idõ illúziója olyan, mint tudni, le fogom ütni a következõ billentyût is, hogy ezt leírjam. Aztán meggondolom és mégsem. Mindaz, ami történt, történik és történni fog, azt mi érzékeljük egy folyamatnak? Vagy minden, amit mi érzékelni fogunk és érzékeltünk valaha már "létezik"?
Egy nagyon jó példával: úgy hallunk, hogy a levegõben terjednek a hanghullámok és eljutnak a fülünkhöz.
Mi lenne, ha az összes kimondott hang körülöttünk be lenne "fagyva" a levegõbe és a mi mozgásunk révén jutnánk el más helyekre és így hallanánk a hangokat? A létezésünk percei körülöttünk egyszerre jelen vannak, csak mi mint csomók, vagy zavarások ebben a térben mindíg máshol jelenünk meg és érzékeljük az oda fagyott létezést.