elképzelhetõ, hogy a világunk determinisztikus, ami egy olyan világ, hogy egy adott kezdeti felállásból csakis egy végkifejlet lesz és közben mindíg pontosan ugyanazokon a lépéseken halad át a rendszer.
ez az elképzelés a mi általunk alkotott természettudomány alapja. ez a nézet rendkívüli módon hatott a fejlõdésünkre a saját világunkban. Galileitõl eljutottunk a XX. századig, amíg csak ez az "apróság" elegendõ volt a modern tudomány megszületéséig.
a mostani világkép ezt erõsen kétségbevonja: alapvetõen olyannak látjuk a világot, hogy nem TUDJUK a kezdeti állapotot megadni és a rendkívül kicsi bizonytalanság a kezdeteknél hatalmas eltérésekké duzzad a végkifejletnél.
ma már a stabilitás és a kiszámíthatatlanság a jelszó.
de mi van akkor, ha a valóság mégiscsak determinisztikus, de az általunk élt világnak van egy olyan tulajdonsága, hogy úgy érzékeljük és írjuk le, hogy az kaotikus, azaz elõre nem jósolható?
meglehet, egy életút mindíg attól függ, hogy a "hozzá kapcsolt lelket", aki születik, milyen kezdeti feltételekkel helyezik ebbe bele. Azután adott szálon végigfutva leéli azt az életet és õ a rengeteg környezeti hatás miatt úgy gondolja, hogy sok véletlen dolog történik vele, holott csak nem képes ezeket egyszerre "számításba venni".