Egyszer egy kiterjedés nélküli, végtelen tömegû pont gondol egyet és felrobban. A robbanás után kialakul a tér és az idõ. Gondolja ez jól van igy, de most merre kéne változni? A robbanás után megjelenek az atomokat felépítõ húrok. Most már van kiterjedésem idõm és húrjaim, örül a mindenség! Egy idõ után megint gondol egyet és létrehozza az atomokat, hurrá fejlõdök! Akkor most már csinálok anyagokat és szépen végig megy a periódusos skálán! A mindenség látja, hogy amit csinál az jó. Van tér, idõ, anyag, galaxisok meg egyéb nyalákságok, de most merre fejlõdjek! Létrehozza a porspirálokat ebbõl kifejlõdik az élet! A teremtõ erõ látja, hogy amit csinált az jó, az élet elképzelhetetlenül gyorsan eléri azt a szintet ami a fejlõdése csúcsa! A teremtõ erõ most azon gondolkodik, hogy miután minden él az univerzumba merre fejlõdjön tovább? Létrehozza az anyag és az élet evolúciójának magasabb rendû állapotát a szellemi energiát! Gondolja, hogy ez igy jól van, de most merre tovább? Rájön, hogy a tér az idõ és az anyag korlátozza a szellemi energia létét ezért megszünteti azokat! A teremtõ erõ örül elérte a fejlõdése csúcsát, egy kiterjedés nélküli, végtelen tömegû szellemi energiává fejlõdik!