-Hékás! A haverom azt mondta hogy szidtad az anyámat!!!
-Én nem...
-Szóval azt mondod hazudik a haverom???
Amúgy ezek nagyon szánalmas, gyáva emberek. Az erõszak hatalmát használják, de úgy hogy nincs bennük erõ. Az ilyeneket nagyon könnyû elsöpörni, mivelhogy könnyen pofára esnek és az már nem olyan szórakoztató a számukra. Õk az igazságtalanság elsõ képviselõi! Becsület vagy tisztelet náluk nem létezik. Persze lehet akármilyen erõs egy ember ha 8-an rászállnak. Ilyenkor egyszerûen nem kell velük foglalkozni, de olyan szinten, hogy meg se kell szólalni, mert bármit mondhatsz úgyis belekötnek ("Mit szósz vissza???"). És ha megverik azt az embert, igazából magukat járatják le, de ezt észre sem veszik, mert nekik épp tök jó, hisz ez a hatalom illúziója. Amúgy tipikusan az ilyen emberek kattannak be pl. háborúban, és követnek el hihetetlen szörnyûségeket. Hogy teátrálisan fejezzem ki magam: Õk hajtják a gonoszság mókuskerekeit. Ergo a "saját" kis világukban is a ranglétra alján vannak. És mivel közösségi "szellemben" alakulnak ki, ezért a legcsekéjebb saját erõvel sem rendelkeznek. Az ilyen ember már fél egyedül, nem éppen szerencsés dolog ez, miután annyi embert terrorizáltak (ajánlott: Clockwork Orange). A másik dolog, ami még õket segíti az az, hogy mindig ÉRTELMETLEN balhékat kreálnak. Egy normális ember, nem szereti az ilyet, mert egyszerûen nincs célja. Az ember tud harcolni valamiért, de a semmiért nincs meg az a "lelkesedés". Nem azt mondom, hogy hagyják magukat eltaposni, hanem egyszerûen nincs tétje a dolognak, hisz az ember kevésbé hajlamos kockára tenni a saját testi épségét, ha csak õ a fenyegetett. Tehát ha sétálgatok egyedül is megjelenik a sereg, akik követelik pl. a mobilomat, akkor A. elfutok a fenébe (ez nem gyávaság, egyszerûen senki sem akar ilyen hülyeséget végigcsinálni, mert minek. Persze a CSAPAT csalódott lesz és legyávázzák áldozatukat, hisz jobb rákenni ezt a szót másra) B. odaadom a mobilt (ezt senki sem akarja, szal inkább futás, de valamikor ez van) de senki sem fogja a C.-t választani, azahogy összeveretem magam, aztán úgyis elveszik a telefonomat. Más tészta ha pl a barátnõdet fenyegetni veszély. Itt már van tétje a dolognak és mindenki meglepõdik amikor a társaság néhány tagja állkapocstörést szenved. Sajna így is könnyen lehet legyõzött az ember, ráadásul a banda erõszakosabb lesz az elszenvedett "sértések" miatt.
Szóval azt ajánlanám az ilyen embereknek, hogy gondolják végig szép lassan a dolgokat, hamar rájönnek, hogy velük van a baj. Hasznosítsák a feles energiájukat sportban, vagy valami alkotásban, mert ezzel fejlesztik is a magukat és építenek, ezzel tényleg letesznek valamit az asztalra. A gyúrást meg nem kell túlzásba vinni, hisz ha valaki pl. 3 éven keresztül gyúr, akkor úgy érzi használnia is kell, mert rengeteg munka van benne és nem akarja "elpocsékolni". Ez persze nem mindenkire igaz, de igen sok emberre igen, õk hétköznapi nyelven az "izomagyúak".
Na kb. ennyi, abbahagyom az okokodást, de hát tényleg ez a véleményem.