Egy férfi családjával megunta a városi életet, ezért a családdal leköltözött vidékre, egy kis faluba, szép házzal, nagy kerttel.
Nem lettek túl népszerûek a környéken, mert egynémely városi szokásuktól nem tudtak megszabadulni. Sok hangoskodó vendég, késõ esti érkezések, ajtócsapkodás. Ráadásul hamarosan kutyát is szereztek maguknak. Egy hiperaktív foxit, aki gyakorlatilag folyamatosan ugatott. Ezenkívül ki-kiszökött a kertbõl, megkergette a biciklistákat, el-elkapott ezt-azt a mezõn.
Egy szép napon aztán egy nyuszival a pofájában érkezett haza. Nem akármilyen nyúl volt, látszott rajta, hogy házikedvenc, és az is nyilvánvalónak tûnt, hogy kié. A szomszéd kölykének nyusziját kapta el a kutyus. A gyerek zokogni fog, az anyja üvölteni, és az egész környék megint felzúdul ellenük.
Londoni barátunk nagy sebesen gondolkozni kezdett, hogy is úszhatná meg mindezt. Szerencsére a kutya nem harapta meg a nyulat, csak a bundáját koszolta össze játszás közben. Szegény nyuszi az ijedtségtõl halhatott meg. Emberünk fogta magát, és a fürdõszobába vonult vele. Samponnal megmosta az állatot, és alaposan megszárogatta. Aztán átlesett a szomszédba, és hogy nem látott ott senkit, gyorsan átugrott a kerítésen. tudta hol van a ketrec, visszacsempészte oda a nyuszikát. Hadd higgyék, hogy természetes halállal múlt ki.
Pár nap múlva vidáman sörözgetett a kertben, amikor látta közeledni a szomszéd feleségét. Ettõl tartott…
Odaérve a nõ hosszas panaszáradatba fogott. Hogy szegény kis Jimmyt micsoda sokk érte. – Meghalt a nyuszija, de ez még semmi…
A bûnös szomszéd belepirult. A nõ így folytatta:
– Szerdán temettük el, de péntekre megint a ketrecében találtuk!
Informatika és tudomány
