Vegyes érzelmekkel vártam a játékot. Egyrészt nagyon érdekelt, mit tudnak kezdeni a fejlesztõk ezzel a korszakkal, másrészt viszont eleve lemondtam arról, hogy élvezhetõ módon lesz alkalmam játszani játékkal, tekintettel a várható gépigényre.
Nos, eddig csak kellemes meglepetés ért. Úgy tûnik (eddig), jól optomalizálták a fejlesztõk a játékot. A játékmenetbeli változások pedig egyenlõre nálam tarolnak.
Végre ki lehet lépni a nagyon eltalált, de 4 rész után mégiscsak elkoptatott hagyományos TW keretek közül, és új stratégiát kell felépíteni a gyõzelemhez. Én a feledhetetlen Shogunt leszámítva eddig minden új résznél egybõl a lecsó közepébe csaptam, az ETW esetében viszont az elsõ köröm több mint másfél óráig tarott, pedig a "kicsi" Poroszországgal kezdtem. Szóval volt mit tanulmányozni az elején.
Azért is voltam nagyon kíváncsi az ETW-re, mert hasonló játék már évekkel ezelõt kijött, mégpedig az 1789-es francia forradalom idõszakában kezdõdõ Imperial Glory cím alatt. A játék méltatlanul mellõzött a karosszék stratégák körében, igaz, hogy a TW szériához képest egyébként is arcade jellegû csatákkal operált a játék, de a nagy fiaskó igazából az volt, hogy nem volt aktív pause lehetõség a csaták során. Az IG stratégiai része a feszültség szempontjából viszont lebilincselõ volt. AZ egész játékot áthatotta a "ha békét akarsz, készülj a háborúra" elv, és paradox módon a túlélés egyetlen esélye a campaign elsõ 30-40 feszült körében az volt, hogy megfelelõ szövetségek létrehozásával elkerüld a háborút mindaddig, amíg valóban meg nem erõsödik az államod. Nem volt egy Europa Universalis mélységû stratégia, de az egyébként egyszerû játékmenetbõl a maxot hozták ki.
Ezt vártam az ETW-tõl is, de nem mertem volna nagy összegben fogadni arra, hogy a CA képes lesz átlépni saját árnyékán. Ezért örömmel nyugtáztam, hogy sikerült, és emellett sok apró, de hasznos, a diplomáciát segítõ opcióval is sikerült támogatniuk a fejlesztõknek a játékélményt.
A poroszokkal kezdtem, szövetséges nélkül, körülettem minden jelentõsebb állam valamilyen szövetség tagja, (hála istennek) sehol egy rebellis tartomány, szóval izgalom szempontjából ígéretesen kezdõdött a felütés. A svédek meggondolatlan hadüzenete kedves szövetségesem, Dánia ellen a porosz fegyverek dicsõ gyõzelmét hozta, és hosszú elõkészítés gyümölcseként, egy orosz-brit szövetséggel a hátam mögött hamarosan megérik a helyzet arra, hogy a lengyeleket szép szóval vagy erõvel rávegyem arra, szíveskedjenek átadni nekem Sziléziát (is). Kíváncsi leszek a pökhendi osztrákok reakciójára. Izgalmasan telt az eddigi 25 kör, és alig várom a folytatást.