Szerintem a témaindító mondta el legjobban a lényeget. Akit régóta ismersz azt tegezed, akivel most futsz össze elõször életedben azt magázod, teljesen mindegy, hogy milyen fiatal. Ez, ha jól tudom az illemkönyvben is így van.
Természetesen vannak kivételek: Én például anyai nagymamámat halála napjáig magáztam, sosem köszöntem neki úgy, hogy "szia", ez valószínûleg abból adódott, hogy szüleim is magázták. Az unokatesóim az apai nagyszüleimet meg tegezték, ott valahogy úgy alakult ki, Én õket sem tudtam tegezni, maradtam a magázásnál.
Vadidegeneket, ha fiatal ha öreg magázom, akár boltba megyek, akár máshova. Nálam ez a tisztelet elsõ jele.
Ez végsõ soron nevelés kérdése szerintem, mindenki azt csinálja amit példaként látott elõtte. A legrosszabb amikor semmit nem csinál az egyén, magyarul nem köszön!
Ha valaki meglepõdik azon, hogy így vagy úgy köszönnek neki azt meg tudom érteni:) De ez is jelzi, hogy valami kiskorában kimaradt.