minket mindenki ismert! tudták kik vagyunk, s nem szabad velünk kötöszködni, s ellentmondani. Pl.: ha mi azt mondtuk hogy egy bizonyos személy menjen neki a másik személynek hiába amaz az erõssebb, nem merte megtenni hogy nem ment neki. vagy: ha azt mondtuk vkinek, hogy oldja meg a leckét helyettünk, akkor úgy is lett. a haverok randizni szerettek volna vkivel, akkor randiztak! na itt van egy kivétel is!
az hogy valaki senki! az férreérthetõ, s nem is igaz! úgy kellene ezt megfogalmazni, hogy nem tartoztak az elit, az ismertek közé.
talán úgy lehetne elmagyarázni, hogy nézz meg egy amcsi tinifilmet. ott vannak a focisták s a pomponlányok, s vannak az ugynevezett alsósok, kik nem pompomok, meg nem fociznak.
hogy mégis hogy jöttek össze? hát volt ebben a bandaháborúban (mi s a másik városiak) egy haláleset, mely ha az ember elgondolkodik része lehetett a bandázásnak, de nem bizonyítható egyértelmûen, s abbamardt a hábirúzás. mondjuk az "elit" megmaradt, s akkor jött e Hölgy be a képbe. a srác felfigyelt Rá, s kért Tõle egy randit, s meg is lett. majd kért tõle köv s és igy tovább! a srác minket sem mellõzött, de Õt sem. össze tudta hozni a kettõt. s a Hölgy is rugalmas volt. bár elõszõr bevallotta, hogy elejinte csak félelembõl randizott vele, de késöbb nagyon meg is szerette!