Ok,én meg letusoltam+haljat mostam.Leírok neked valamit.Szakközépben is legjobb haverom fiú volt,a mai napig meg van.Õ naon gyámoltalan volt.Egymást támogattuk,mindig együtt lógtunk.Az elsõ randijára azt lehet mondani,hogy ketten mentünk,én a szó-szoros értelmében fogtam a kezét és húztam magam mellett.Odaértünk a kiscsaj elé és megálltunk elõtte.Néma csend,csak néztünk egymásra,kiscsaj nem tudta,hogy most mi van,aztán én,mint szószóló,mondtam,nah akko most már hagylak benneteket,szia kis haverom,csak randizzatok nyugodtan,õrült meg csak nézett utánam,csak nem gondolta,hogy ott maradok neki gyertyát tartani.Azóta is meg van õ,kb félévente szoktunk alálkozni,s majdnem egy teljes napot együtt vagyunk.Én kb egy 100-as papírzsepit elhasználok rajta,mert egy kétmondatok után magamhoz húzom fejét,aztán elhalmozom õt csókjaimml,ruzsfoltok eltüntetésére,vagy belebújok,rácsimpaszkodok,aztán mindig kikövetelem tõle,hogy most arcomra,homlokomra vagy mely testrészemre kérem puszijait,neki szava meg nem lehet,mert sztem nincs annyira oljan porcikája ahová én ne adnék neki.Értsd úgy,ahogy gondolom.És a lényege a történetnek az,hogy minden bánatunkat és örömünket elmondjuk egymásnak még ennyi év után is,lelkiekben támogatjuk egymást.