Én is voltam így, minden este megfogadtam, hogy másnap beszélek vele (minden reggel ugyíanazon a buszon mentünk suliba), kb. két hónapig halasztgatam, majd kijött annyia a számon, hogy aööijjjiööö (ez "szia" akart lenni). Visszakérdezett valamit franciául, mosolyogva, erre hirtelen olyan hülyének kezdtem magam érezni, hogy négy megállóval a suli elõtt leszálltam...
A legdurvább sztorim viszont akkor volt, amikor egy sulimbeli lánnyal akartam megismertetni magam.
Csak annyit láttam, hogy nekem háttal állva a szájához emel valamit, erre megérintettem a vállát - Jó étvágyat kívánok! - mire megfordult, és kissé kérdõn nézett rám - egy frissen feldolgozott papírzsebkendõvel.