totálisan jól látod Nessi az elõbb nem rád gondoltam amikor mondtam h a nagytudók, szval anya iszonyúan egyéniség õt vagy szeretik vagy nagyon utálják, de õt nem érdekli...tudod 48 évnyi szenvedés van az életében már 17 évesen férjhez ment és sorolhatnám ebbõl látszik mennyire tudott már akkor is dönteni...nyílván azért mert az édesanyja nem nagyon volt kedves vele, + elûzte otthonról...na meg ugye azok a 70-es 80-as évek neki sokat jelentettek abból a szempontból h volt élet zene, buli, barátok/nõk meg sokkal több koncert, minden...ez hosszú szval így lett õ kemény egyéniség, de örökölhette is...
én viszont valszeg eleve a másik családból örököltem többet (apám ágáról) jellemzõ az én fajtámra h mûvész, humánus lélek, kedves, szerény, családszeretõ, határozott ( ami nem igaz rám) viszont szégyenlõs, pl segítséget kérni abban is, büszke, és sajnos azt kell mondjam nyalógép is volt/van is sztem a családban, de persze nem ugy ahogy gondoljátok nem érdekségbõl... nagyjából ezek jellemzõek arra az ágra...pont a határozottságot nem kaptam meg ugy látszik, meg azért mûvész lélek sem vagyok de sok mindent szinte csak onnan örököltem:)
viszont nem az a család nevelt fel hanem édesanyám...ahogy NEssi mondta kiskoromtól ahhoz voltam szokva hogy csak is ráhallgassak, sosem nevelt keményen...de sok mindent nem engedett meg viszont mégis ekényesztetett..viszont nagyon keveset beszélgettünk, mert én kisebb koromban még megszólalni is alig mertem, semmiféle terror nem volt csak vhogy nem volt beszélni vagy szégyeltem témát felhozni...vitázni ezért nem is vitáztunk soha tán egyszer vmiért mikor elmentem és nem írtam SMS-t!!! na ezt vegye ki vki:S furcsa mi? mostmár 18 vagyok több dolgot csinálhatnék de mondjuk a kamaszkorom elõtt nem nagyon engedett meg semmit én meg ugye hozzászoktam ehhez és nem tudok változtatni mert megszoktam az "otthoni" régen rajzfilmek bámulása, most inkább gépezés életmódot ez az igazság...nem tudom néha mit is csináljak mert semmire nem szoktattak rá...pedig a sportot mennyire imádom(anya meg utálja), fõleg sajnos tv-ben nézem, de azért gyerekkoromban sokat focizgattam, bringáztam mikor apámnál voltam!...hozzáteszem 2 hetente mehettem hozzá! ahol élek nem sikerült egyetlen barátot sem összeszednem vhogy így nem is nagyon jártam el sehova itt! Kispesten voltak a haverjaim de az megszûnt 2006-ban...azóta csak egyedül érzem magam meg sokat is gépeztem szval ennyi és még sok minden. Szerencsére a középiskolai osztálytársaim rendesek 3-4 kel néha néha tudok velük programot csinálni...a szoknya hajkurászásról ne is beszéljünk mert mindig tabu téma volt nagyon nagyon kevésszer volt mikor szóba került általam. Most mondjátok meg õszintén dilis vagyok, hülye, vagy pedig áldozat? esetleg papucs? melyik a helyes válasz? sztem az hogy gyerek vagyok abszolút és a felfogásom nem egyezik meg az átlaggal...na jó elég ennyi:S ha vki még kíváncsi vmire mostantól csak is privátba írok...aki elolvasta elolvasta (nem muszáj), de erre varrjon vki gombot a kérdés az ki mit tett volna a helyemben?