Nemrég beszéltük ki errefelé, hogy sokszor a napi nemérzemjólmagam kipanaszkodás színtere a topik. Azzal nem szokott senki pszchomókushoz szaladozni. A felmerült problémák jó része megoldódik magától.
Testmagassággal sokat nem tudunk kezdeni, súly és egészségi problémákra megintcsak nem a pszicho... a megoldás. Sõt tudom, hogy mi, de nem illik itt a reklám.
Tervek és célok témája: bizonyos mértékig valóban segít, de komolyabb célok esetében minden esély megvan arra: dugába dõljenek hibás kitûzés esetén. Ennek elkerülése érdekében szervezési-tervezési tanácsadóra, késõbb marketingesre van szükség.
Nincs munkahely témában ma már kevés a végzettség. Szükség van némi marketing és HR tudásra egy munkahely megtalálásához. Sokszor remek szakemberek sem találnak munkahelyet, néha azért, mert az állást meghirdetõ nem eléggé felkészült.
És ezek közül hány olyan dolgot találtál, amitõl sok embernek elmegy a napi önbizalma, viszont iszonyatosan kevés a megoldáshoz, hogy tanulj meg küzdeni a céljaidért, legyél jobb abban, amit csinálsz, képes vagy rá, csak kezdj hozzá, meg ilyenek. Vajon hány olyan ember van, aki valóban pszichológushoz fordul, mert végül bekattan attól, hogy senki nem tudja neki megmondani: ki tud segíteni a megoldásban?
Egyedül a mûvészetekkel kapcsolatban mondható el, hogy az alkotó képes a feladat megoldására önmaga is, ha hozzákezd. Úgyhogy messze nem oldottad meg az ügyet.
Igazából én már jó ideje azon csodálkozom, hogy SG tagok többsége férfi és ennek ellenére pszichológiai megoldásban és/vagy lelki fejlõdés területén gondolkodik mind.
RaulReal is akkor kezdett el sikereket elérni (remélem még bõven jut neki belõle az életben), amikor egészen praktikusan viselkedett. Talált olyan dolgot, ami érdekelte. És fordítói+írói tehetségét felhasználva megoldotta a feladatot.
Lehet, hogy a legtöbb probléma megoldása ilyen egyszerû? Valószínûleg. Elég felmérni, mi a feladat, mit tudunk magunk megoldani most, mit tudunk magunk megoldani némi hozzátanulással. Hogyan találjuk meg, milyen hozzáértésû embert keressünk adott problémánk megoldásához segítségül.
Szóval a fentiek figyelembevételével tulajdonképpen hol van a pszichológusokra szükség amúgy épeszû emberek esetében? Ott, ahol az illetõnek nem mondták meg, milyen szakterületen nézzen utána a problémájával kapcsolatos szükséges válaszoknak. Meg akkor, amikor tévképzeteket próbál megvalósítani. Például nem akkor kezd párkapcsolatba, amikor a megfelelõ emberrel találkozik, hanem akkor akar mindenáron párt találni, amikor mások véleménye alapján elhiszi, hogy bármirõl lemarad.
Mindezektõl függetlenül még nagyon jól esik magunkból kibeszélni, mi nyomja a lelkünket épp.