Helyzetfüggõ volt: ha nem tudtam mozdítani a fejem és fél órára el akartam volna menni orvoshoz, akkor nélkülözhetetlennek tüntettek fel, ha meg vita volt....hát az alábbi példa mutatja, mennyire tartottak értékesnek, nem? Nem egyszer volt, hogy melóztam betegen, mert szügséges volt, nem egyszer volt, hogy szüleimnél voltak a gyerekek, õk vitték orvoshoz õket, mert szügség volt a munkámra. Nem én állítottam, tény volt. Mások munkája is függött attól, hogy én határidõre elvégzem-e a feladatom, egy alkalom kivételével, mindig sikerült, ami más kollegák érdeme is volt, de az enyém is. A munkám vélt fontossága mások részérõl mindig helyzetfüggõ volt. Ha segítség kellett volna nem volt fontos, ha helyettesíteni kellett volna baromira fontos volt. Miért máshol nem így van? Nem érdek alapú a hozzáállás? Hát az fix, hogy az én értékrendemre kicsit romboló hatással volt az egész, talán majd, ha valóban azt tapasztalom, hogy máshol ennél kicsit igazságosabban mûködnek a dolgok megint hinni fogok benne, hogy érdemes igyekezni...Addig meg küszködve, kicsit "hitetlenül" igyekszem. Jelenleg ennél többre nem fussa...