Hát pl. abban voltam jobb, hogy nem helyettesített senki. ha pl. egy hetet nem melóztam, utána igyekezhettem mindent bepótolni, mert nem csinálta meg senki. Volt, hogy nem csekély erõfeszítéssel sikerült egy hét alatt az aktuális munkámon kívül az elõzõ hetet is bepótolnom, na természetesen nem munkaidõ alatt, sosem említett túlórázással. Tudod napi szinten változott a megitélése a munkámnak: egy nap még "te csak ennyit csinálsz", másnap meg "tudod, hogy senki más nem ért hozzá"...Elég könnyen átlátható volt, hogy az értékelés mindig a helyzettõl és a "nyilatkozó" fél érdekeitõl is függ nem csak az én teljesítményemtõl. Valóban nem értett hozzá senki más, mellesleg az akkor ott dolgozók közül. Miért nem léptem le, nos erre is meg volt az elõzetes válasz, hogy miért kellene befognom a számat minden helyzetben: egyedülálló, három gyerekes anyaként úgysem találsz melót. Na ebben lehetett valami, mert azóta is munka nélkül vagyok...A visszhangok, meg miszerint én tehettem mindenrõl, tuti jót tettek a késõbbi próbálkozásaimkor is, ja hiszi a piszi...Nem jótékonykodást vártam, de legalább esélyt arra, hogy egy személyes sértõdés kapcsán megvédhessem magam annyit igen. Ugyanis közölték velem, hogy ennyi volt az ok, utána körítették, hogy ha....így meg úgy lett volna...Ezért az egy esetért lett az elbocsájtásom indoka, hogy nem megfelelõ hangnemet használok a partnerekkel szemben, nem megfelelõ a magatartásom. Érted? Egyetlen eset miatt. Egyetlen kedvencke miatt. Hát mi legyen a véleményem a valós világról? Egyetlen más partnert sem tudtak megemlíteni, mellesleg kolleganõ volt nem partner, akikkel nem megfelelõ hangnemben beszéltem volna, egyetlen egyet sem. Csak ürügyet kerestek, annyira átlátszó volt, csak éppen jól lehúztak az ún. indoklással. Csesszék meg még takarítónõnek, meg kertészeti fizikai melóra sem alkalmaztak, hiába jelentkeztem, két nappal ezelõtt meg a gyerekemnek sem tudtam volna gyógyszert venni, hogy megygógyuljon, ha szégyen szemre ( én szégyellem, hogy segítségre szorulok) nem adott volna a nyugdíjas apám annyi lóvét. Hát tudod mit mondok, a csajnak se mellé, meg a fõmuftinak se!!!!!! Amit nekem, viszont kívánom. Nincs több véleményem az egész hóbelebancról, amit valóságnak neveznek. Én nem nyaltam érdekbõl senkinek és volt gerincem.