Te tudod. Panaszkodsz, hogy egy eset miatt miért tettek lapátra, ugyanakkor egy esetbõl, egy dilettáns ember döntésébõl következtetsz, vetítesz az egész világra. Kérdés, hogy jó-e ez így.
Rajtad áll, hogy mit csinálsz, mit hozol ki magadból. Hogy észreveszed-e azt, hogy a fõnök falból beszél mikor "te csak ennyit csinálsz" és "tudod, hogy senki más nem ért hozzá" szöveget nyom.
Meg kell nézni a munkahelyi hullámokat és azokat kell meglovagolni. Én legalább is ezt teszem. Én a munkakörömben sok mindent akartam csinálni, és újítani de erre nem volt vevõ senki. Aztán rájöttem, hogy jó is ez így, mert így jóval kevesebb munkával keresek sokkal több pénzt. És miért legyek a magam ellensége.
A nagy nagy fõnöknek is beolvastam párszor, volt mikor indokolatlanul, volt mikor indokkal és végül megbeszéltünk mindent, és ma már tudom mirõl lehet vele beszélni, és mire kattan és mire nem. És fizetés emelést is kaptam.
Emellett munkaidõm teljesen dinamikusan, tõlem függõen alakul.
(Persze van egy iránymutató, és nem élek vissza a dologgal, csak akkor élek vele ha szükséges)
Az ember lát, tudomásul vesz, mérlegel és meglovagol.
Én a kudarcaimat és sikertelenségeimet mindig úgy könyvelem el, hogy valamit nem jól csinálok, és nem úgy, hogy a világ nem csinál valamit jól. Mert ez a hozzáállás az ami segít, ez az amin keresztül fogást tudok találni a helyzeteken.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy széles és nagyon jó a szakirodalma ennek a terepnek, és nyugodtan lehet forgatni, nyugodtan lehet belõle ötleteket meríteni. Mindig a tanulás a legjobb befektetés.
Lehet, hogy álomvilágban élek, lehet hogy te élsz abban, lehet, hogy mindketten, de nekem legalább nyugodt békés derûs álmaim vannak, és nem szenvedek lidércnyomástól.