Abban azért igazad van, hogy az említett eset kicsit megkérdõjelezte bennem a fiatal hölgyek morálját, pedig elõtte nagyon jó kapcsolatban voltam nem egy nálam jóval fiatalabbal. Sajna az ilyen hatalmas csalódás megkérdõjelez az emberben sok mindent akkor is, ha tudja, nem szabadna hogy elõitéletei legyenek. Az elõzményekhez hozzátartozik, hogy ha bajom volt vele szemtõl szemben vele beszéltem meg, nem kerestem kerülõutat és feltûnt, hogy mindig másra hivatkozott: a hibák állítása szerint sosem az õ hibái voltak. Tudod naiv vagyok de azért annyira nem....Szívtam, mindig mással takarózott, amikor meg kiborult a bili részemrõl kirúgtak miatta. Elõször normálisan beszéltem vele, aztán kezdte a szövegét, hogy "Igazából így, meg igazából úgy..." Mentegetõzés, na akkor bepöccentem. Nem naon szeretem, ha hülyére próbálnak venni, fõleg nem, ha ilyen nyilvánvaló módon. Szegény sohanemhibázó kollegina...na ne már! Én meg idegeskedhettem a sok sohanemazõhibája dolog miatt, mert nekem a fizetésem is múlott rajta, neki meg baromira nem. Ez van. Mindenesetre nekem nem tetszik az a szemlélet, hogy az lenne a lényeg ki hogy tudja magát eladni, meg elõadni. Alapvetõen igazságtalan szemlélet. Ha kell nekem is van ám szövegem, de ennek ellenére ha hibát követtem el, azt mondtam, oké, ezt én csesztem el, nem kentem mindig másra, csak azért hogy más legyen a látszat. Az okos ember ismérve az is, hogy tudja ember hiba nélkül nincs. Mindnyájan követünk el hibákat és felesleges titkolni egy idõ után a nem idiótáknak úgyis feltûnik, hogy kilóg a lóláb.