Nálam a történet az úgy volt, hogy iskolás és gimnazista koromban én voltam mindig az ügyeletes hülyegyerek akit lehetett ütni vágni gúnyolni. Mindenki állandóan rajtam röhögött ha ezt csináltam ha azt. A csajok undorodtak tõlem, s nem azért mert õk undorodtak, hanem mert ez kívánta a csordaszellem. A tanáraim is szívesen szopattak vagy tettek nevetség tárgyává.
Akár hogy próbáltam megfelelni, felzárkózni a klubhoz mindig lepattintottak.
Így aztán egy ilyen tutyimutyi halk beszari jellegtelen visszahúzódó senkiházi szarházi lettem.
Az elsõ komoly elõrelépést ~17 évesen egy kéthetes korházi “kiruccanás” hozta, ahol/amikor beleszerettem a doktornõmbe aki mint utólag kiderült legalább 27 éves volt.
Nem tudtam, hogy most mi a szöszt csináljak. Sok-sok belsõ (két hetes) hadakozás, rákészülés után végül összeszedtem magam, úgy döntöttem, hogy szerelmet vallok. Igen. Irdatlan nagy felsülés lett belõle. Fejlõdésemben viszont hatalmas elõrelépés volt. Rengeteget tanultam ekkor.
Ez volt az elsõ nagy lökés arra, hogy bizony össze kell szednem magamat.
A következõ nagy lépés az intenzív góglézés volt csajozás témában és az ismerekedés-pont-com oldal anyaga volt. Aztán ismét pár kínos próbálkozás, pár kínos felsülés, és sok-sok tanulás, tanulság.
Közben angolul kerestem, olvastam, próbálgattam hasonló anyagokat.
Aztán végeztem a gimnáziummal és másik suliba kerültem, és vártam, hogy mikor szállnak rám megint, mikor jönnek csesztetni, cikizni sat. És nem jöttek... akár hogy vártam, nem jöttek...
És ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy én totál teljesen el vagyok tájolódva, és mekkora idióta vagyok. Rájöttem, hogy minden problémám magamból gyûrûzik kifelé a világba. A ~19 év alatt berögzült baromságokból.
De azt még nem tudtam, hogy miként fogok magamhoz térni.
Aztán már nem is tudom hogyan, valahogyan a kezembe került a Brian Tracy: Maximális teljesítmény címû könyve, és belelapozgattam, és felkeltette az érdeklõdésemet, és olvasni kezdtem, és jegyzetelni, és gyakorlatokat készíteni hozzá. A könyv üzenete az volt, hogy nõj fel, vedd kezedbe az életed, szabadulj meg korlátozó téveszméidtõl, tév-tapasztalataidtól és részrehajlás nélkül tudatosítsd elemezd ki a benned munkáló folyamatokat, félelmeket.
Azokat a helyzeteket amiktõl félsz, amikben nem vagy járatos ne kerülgesd, hanem menj bele és szerezz bennük jártasságot, még ha eleinte pofára is esel. Mindig a cél lebegjen a szemed elõtt, ne a kudarc, az, hogy hogy nem fog sikerülni.
Alapjaiban kellett átdolgoznom az életvitelemet, gondolkodásomat.
Nem mondom, hogy könnyû volt, mert nem volt az, de nem is volt lehetetlen.
Közben ámulattal Bibliát olvasgattam, megismertem az életet irányító szellemi törvényeket sat.
És kutakodtam, tanultam, kísérleteztem tovább és tovább és tovább és egyre jártasabb lettem az élet dolgaiban.
Tánctanfolyamra iratkoztam be kitartásomat és akaraterõmet edzeni, és a nõkkel való feszélyezettségemet, további korlátaimat felszámolni. Itt tanultam meg, hogy a férfinak férfinak kell lennie, és a nõnek pedig nõnek. A férfi határozott és vezet, a nõ pedig bízik és befogad. És ennek az élet minden terültén így kell lennie: mindennek a maga helyén.
Konklúzió: a hiba mindig az “ön készülékében van”, azt csak onnan lehet megoldani. Az elsõ lépés az, hogy belátom, és észreveszem, hogy ez valóban így van. A második, hogy megoldást kezdek keresni, és a megoldásba kezdek.
A problémát az aktuális gondolkodásom és mûködésem okozta így azt önmagából plusz információ felhasználása nélkül nem tudtam volna megoldani, és szükségszerûen magammal kellett szembe mennem. Az ember lerombolja tudattalan önmagát, majd önmagára alapozva tudatosan felépíti újra önmagát.
Az ilyen ember aztán óhatatlan nagyképû beképzelt felsõbbrendû baromnak fog tûnni azokban a körökbe, amik még nem jutottak el ide. Sõt minden amit mond baromság lesz alsóbb körök számára, mert nem tudnak abban gondolkodni mint a másik.
Azt hiszik minden csak szerencse dolga...
Ám háttérben nem sült galamb várás áll, nem malmozás és wow-ozás meg tévézés sat, hanem 6 év kemény munkája, és egy cirka másfél millió forintos befektetés, ami folyamatosan busásan térül meg. Ezt nem villogásként mondom, hanem azért, hogy mindenki számára tiszta legyen: én sem helybõl vagyok ott ahol.