És mi van, ha egyik sem válik be? Nem akarok konkrét példákat mondani, de velem elõfordult nem egyszer, hogy makacsul erõltettem valamit elég sokáig. Mondjuk szerintem pozitívum, hogy kitartásom az volt. De nem jött össze. Aztán kértem a segítséget családtól, rokonoktól, barátoktól. Nem kaptam túl sokat. Elõfordult, hogy unokanõvéremtõl kértem volna vmit, a reakció:lekoptatás. (Mellesleg jegyzem meg, hogy a te gondolkodásmódod nagyfokú hasonlatosságot mutat az övével). De valahogy mégsem tudok haragudni rá igazán. Szóval a helyzet az, hogy mostanában nem állok a helyzet magaslatán önbizalmat tekintve. Ennek fõ oka, hogy ha nem is eszméletlen nagy kudarcaim vannak, de azért ott vannak. Emellett kisebbrendûségi érzésem is van, fõleg ha 1 régi barátomhoz hasonlítom magam. Néha ösztönöz, hajt ha rá gondolok, de nagyon sokszor csak frusztrációt okoz bennem. Állandóan arra gondolok, hogy tehetek bármit, mindig csak "második" leszek mögötte. Bár van 1-2 dolog, amiben többek szerint én vagyok a jobb, de azt hiszem csak hagyja magát azokban is. Hogy örüljek, hogy nekem is jut valami kis öröm... Hát ez pokoli érzés, annyit mondok. Várom az észrevételeidet, hogy mi a teendõ. Nem kötelezõ segítened, nyugodtan elhajthatsz, mint uncsitesó tette. Az más kérdés, hogy akkor tényleg meglesz a végsõ véleményem a magatokfajtáról.
Informatika és tudomány
